Isten ma is az ő nagy szeretetével hív magához minden szomjazó lelket! Ő ma is adni akar nekünk valamit. Élő vízzel akarja megitatni mindazokat, akik csak szomjaznak. Ha a testi életben szomjasak vagyunk, egész egyszerűen töltünk magunknak egy pohár vizet és oltjuk vele szomjúságunkat. Valószínűleg egyikünk számára sem túl nagy érték a víz. Hozzászoktunk, hogy megnyitjuk a csapot, és mindjárt folyik belőle. Értéke akkor nőne nagyot, ha hosszabb ideig kevés állna rendelkezésünkre. Az ember gyarlóságánál fogva csak akkor lát valamit értékesnek, ha valami nincs, vagy tenni, fizetni kell érte.

Ahogy a testünk szomjazik a víz után, úgy vágyik lelkünk is Isten után! Sok ember nem is tudja, mi az a sürgető vágyakozás a lelke mélyén. Keresi mindenütt ennek forrását, mert ez a vágy nem hagyja nyugodni, csak ha Istenhez talált! Keresi kicsapongó életben, sportban, szórakozásban, utazásban, számtalan utakon. Nagy kegyelem, ha az ilyen sóvárgó lelkekhez lehajol Isten szeretete! De milyen szomorú, ha hívő testvérek, akik már oltották szomjukat az élő vízből, más kutakat ásnak maguknak, amelyek nem tartják a vizet! Ha olyan dolgokban keresnek „kikapcsolódást”, ami nem adhatja meg. Még az is megtörténik, hogy imádkozik valaki Istenhez, de szíve egész más dolgok után sóvárog. Ha ismét találkozni szeretne Istennel, ezektől el kell fordulnia! Van egy másik állapot is, ami nagyon veszélyes. Ha valaki egy keveset megismert Istenből, aztán ezzel megelégszik. Beéri ennyivel és megnyugtatja magát. Hogy neki ennyi bőven elég, ő jó helyen van. És semmi többre nem vágyik, nem szomjúhozik lelke, és észre sem veszi, hogy az ördög ezalatt elveszi tőle azt a keveset is. Amíg valaki nem szomjas, addig nem iszik, nem megy Istenhez, és nem kér többet az élő vízből, ezért lelke eleped. Pedig az Úr Jézus az élet vizét ingyen adja ma is azoknak, akik kérik!

Az élet vize maga a Szentlélek! „A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az ő benne hívők:” (Ján. 7: 35-36.) Mennyire szomjazzuk mi Istennek Szentlelkét? Vágyunk-e vele igazán, teljesen betöltekezni, beteljesedni? Szomjúhozunk-e mind többet az Ő Igéjéből? Jézus mondja a Szentlélekről: „az enyémből vesz, és megjelenti néktek.” (Ján. 16: 14.) És így olvassuk: „Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.” (Ámos 8: 11-12.) El fog jönni ez az idő nemsokára! Ezért ma keressük az Urat, amíg megtalálható! Tőle kérjük az Ő Szentlelkét, ha mély vágyat érzünk szívünk mélyén! Őhozzá menjünk, ha sivár az életünk, ha érezzük, hogy hiányzik valami, és sehol sem találjuk! Ne elégedjünk meg a pótlékokkal! Isten az egyetlen, aki meg tudja elégíteni szomjazó lelkünket! Hozzá siessünk, az élő víz Kútfejéhez, és ő betölti minden sóvárgásunkat!