AZ ÉLETET FELKÍNÁLNI.
Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind
az elkárhozók között: ezeknek a halál illata halálra, azoknak az élet
illata életre. (2Kor 2,15-16)
Évekkel ezelőtt Egyiptomba utaztam egy keresztyén
női konferenciára. Az egyik nap meglátogattuk a Zabaleen területet, ahol
kopt keresztyének élnek és dolgoznak. Kairó városi szemetét válogatják
szét. A szemét magas kupacokban volt felhalmozva mindenfelé:
műanyaghulladék az egyik halomban, üvegek a másikban, megint külön a
gumiabroncsok. Ezek a hulladékok, mint megannyi kis hegy magasodtak, a
terület közepén pedig egy takaros, betonból épült kis kápolna állt.
Kis tüzek lobogtak szerte, amelyekben a nem-lebomló anyagok égtek
el. A templom körül malacok futkároztak, felfalva minden ehető
hulladékot. Odakünn szörnyű volt a bűz, de a templomon belül egy meleg
és szerető közösséget találtam. A lelki légkör a legédesebb illatú
parfümként hatott. Az egyik, szemmel láthatóan nagyon szegény kislány
odajött hozzám, letört a kenyeréből egy darabkát, és felém nyújtotta.
Azt mondta arab nyelven: "Krisztus nevében".
Mit adunk mi át az embereknek, akikkel naponta találkozunk? Látják
rajtunk, hogy keresztyének vagyunk? Az életet kínáljuk-e nekik Krisztus
nevében?
Imádság: Urunk, segíts, hogy az élet jó illatát vigyük magunkkal mindazoknak, akikkel ma találkozunk. Ámen.
Krisztust akarom megjeleníteni mindenki felé, akivel ma kapcsolatba kerülök.
Kommentáld!