Átgondoltad?

Nagyon sokszor tapasztaltam már, hogy Isten megad olyan dolgokat, amiket nem érdemlünk meg. Viszont olyan dolgoktól is megkímél, amiket pedig nagyon is megérdemelnénk! Ez a különbség a kegyelme és az irgalma között. Sokszor megad olyat, amit kérünk. Megvizsgál minket, milyen lelkülettel kérjük, és mennyire fontos számunkra az a dolog. És van, hogy tényleg megad valamit egy csettintésre. 

Minek örül jobban az ember: amit könnyen megkap, vagy amiért meg kell küzdenie? Először nagyon boldogok vagyunk a könnyen jött dolgoktól, aztán felfedezzük mögötte a valóságot talán, és küzdünk, hogy megtartsuk. Máskor viszont, ha megkapunk valamit könnyen, nem tudjuk eléggé megbecsülni, és rövid idő múlva eldobjuk, félretesszük. Így voltam és vagyok nagyon sok dologgal, amiket kaptam, legfőképpen talán a fuvolámmal. 8 éves korom óta vágytam rá, és mikor másfél éve megkaptam, rövid ideig tartott a lelkesedésem, és félretettem. Azóta ritkán veszem elő. De gondolok rá, milyen gyönyörű hangszer, és milyen klassz lenne rajta jól játszani, és megbecsülni az értékét. Mások éveken át tanulnak kölcsönzött hangszereken, és talán sosem lehet sajátjuk, nekem meg itt fogja a port.

Milyen érdekes, hogy akkor vesszük észre mindennek az értékét, amikor nem vagyunk birtokában, de mikor a kezünkben van, nem tudjuk megfelelőképpen kezelni, megbecsülni, használni és örülni neki!

Minden nap tanulhatunk és fejlődhetünk, és megtanulhatjuk megbecsülni a szüleinket, barátainkat, a mellettünk élő embereket, a suliban, a munkában vagy akár az utcán bárhol. Megtanulhatjuk értékelni, hogy ez a nap is egy ajándék, és meg kell becsülni, jól kell használni. És ha egyszer megint úgy döntök, hogy időt szakítok a fuvolámra, és méltóképpen fogom majd a kezemben, biztosan meg fog szólalni úgy, ahogyan eddig sosem szólalt meg. A hangszernek lelke van, és a lelke az enyémmel egyesül. Az tud szólni belőle, amit beleadok. Ha a lelkemben megbecsülöm, ennek tudok hangot adni rajta keresztül.

A múltam arra való, hogy tanuljak belőle. A jelenem arra, hogy éljek ebből a tudásból. A jövőm pedig arra, hogy amit ma megtanultam, holnap továbbvigyem, és bővítsem az ismeretem. Ha kérem az áldást a mindennapjaimra, meg fogja áldani Isten mind a jelenem, mind pedig a jövőm, amiről bár egyelőre csak Neki van fogalma, mégis megengedi, hogy tervezzek, és próbáljam megtalálni mindig a helyes ösvényt. ;)