Míg ellátok reggelen a széles nagy határba
Csodálom a rétet, csodálom a fákat
Csodálom, hogy ilyen Istenit alkotott
Mennyei Teremtõnk, mikor megálmodott
Míg vígan szállok reggel, a legelõk felett
A holdárnyék nem látszik, már megfeledkezett
Szép napunk kibújik, csak lassan szövi rája
A tágas legelõkre zúdul, aranyló ruhája
A szemem kápráztatik, e csodás napsütésben
A lelkem is melegszik, e szépséges reggelen
A felhõk is megúsznak, bolond táncot járnak
Útvesztõ világa ez sok apró kismadárnak
A vadak is futkoznak, mókusok cikáznak
Az élet is megindul, e csodás áradásnak
A szomorúk derülnek, ha ennyi titkot látnak
Lelkük megörül majd, ennyi szép csodának
Gyere velem Te is, Te búsuló jólélek
Vannak itt ezrével, csodás tétemények
Ne búsulj hát mindig, mert a szíved várja
Hogy ékeskedjék rajta, a boldogság ruhája
E gyönyörû reggelen, légy hát Te is boldog
Ne tétovázz sokat, nevess, én dalolok!
Nézd a napsugár is, csak minket melenget
E csodaszép reggelen, szárnyaljon a szíved!
Szeretlek is, hidd el, nem hívnálak másképp
Minket boldogít most, mind e csodás látkép
Néked adom vándor, mind, ha azt szeretnéd
Csak szeresd Istenünket, úgy is, ha nem lennék
Veled leszek mindig, ha így együtt szállunk
Sok szépséges csodát, majd együtt megvárunk
Mondd meg nékem vándor, ennyi szépet ki lát?…
Számíthatsz rám bárhol… míg világ, a világ…
Árvai Attila© 2012-04-18
Kommentáld!