január 31.
ÁRON VÉTETTETEK MEG
"Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái." 1Korinthus 7,23
Lehet, hogy Isten megszabadított már a bûn szolgaságából, a törvény rabságából, de vajon megszabadíthatott-e már az emberszolgaságtól?! Mérhetetlenül szolgái vagyunk az embereknek. Nem merek bizonyságot tenni, nehogy azt mondják, micsoda elmaradott ember ez. Hitre jutásom elõtt attól féltem, rám is azt mondják majd, hogy ez is megzavarodott. Aztán ezen is túljutottam. De még mindig érdekelt, hogy egyes hívõk mit szólnak hozzám. Ez is szolgaság! Jó volna az utolsó szolgaságot is lerázni magunkról, és azt mondani: ha mindenki azt mondja is, hogy nem, de az Úr azt mondja, hogy igen, akkor bátran megteszem. Jézus megszabadított, de hogy szabad vagyok-e, az más kérdés. Kell-e nekem az Õ szabadsága? Vajon nem kötelezem el magam újra a szolgaságnak igájával? Milyen borzasztó egy olyan ember, aki szolgál, Igét hirdet, és szolgája azoknak, akikhez beszél. Várja a tetszésnyilvánítást. Hogy néznek rám, tetszik-e, amit mondok? Az emberszolgaságnál is nagyobb, amikor a saját énemnek vagyo k a szolgája, és a magam akaratát csinálom. Amíg megvan makacs, kemény akaratom, addig a saját életem, saját hiúságom rabszolgája vagyok. Vajon nem csinálsz-e olyan dolgokat, amikrõl tudod már, hogy Istennek régen nem tetszenek? De hiúságból csinálod, azért, hogy másoknak tessél. Jézus mindentõl megszabadított, de megvan a lehetõségem, hogy magamat kötözzem meg. Óriási dolog, hogy a szabadságot nem kell kiharcolnom, Jézus megtette a kereszten. De megállnom nekem kell benne!
Kommentáld!