Vajon elhiszed, hogy sorsod meg van írva?
Emiatt bosszankodsz, ettől fakadsz sírva?
Vajon ki írta meg? Talán az Úristen?
Neki nincs oka rá, hogy  lelket veszítsen!
Ám ha nem Ő, akkor ki írja e könyvet?
Ki okoz örömöt, s csal szemedbe könnyet?
Ki rendez itt drámát, olykor vígjátékot?
Ki szúr tört szívedbe, s ki ad ajándékot?
S mi van, ha Istened lelked mélyét lakja,
beléd bújt, s körülvesz szerető alakja?
Ha egy vagy Ő véle, s része is vagy, egyként,
s testvérként tisztelhetsz minden más teremtményt?
Akkor a Teremtőd, mért sújtana téged?
Ez léted alapja és ha ezt megérted,
úgy, változhat sorsod, változhat világod,
mert nem csak életed bevégzését várod,
hanem Te teremtesz, sorsodat Te írod,
s hited szerint telik minden új papírod.
Minden egyes napot tiszta lappal kezdhetsz,
s csak te rajtad múlik: rombolsz, vagy teremtesz?

Vajon elhiszed, hogy meg van írva sorsod?
Hiszed, hogy a létet, rossz gúnyaként hordod?
Nem tudod levetni? Hited meghatároz?
Ragaszkodsz a mindent lezáró halálhoz?
De akkor miért élsz, mért jöttél e földre,
szenvedni, bolyongni, földi testet öltve?
Elhinni, hogy lelked eredendőn vétkes?
Boldogulni néked, nem is lehetséges?
Akkor ez a POKOL, s Istened van távol,
s illúzió minden, ami elhatárol.
Csak a sorsod lökdös, nincs beleszólásod,
nincs saját döntésed, csak sírodat ásod.
Csak irigykedsz másra, kinek “szebb a léte”,
kin nem kérik számon, törvény ellen vét-e?
Kinek van hatalma, mesés gazdagsága,
akit tenyerén hord Istene, világa.
Rútság, nyomorúság, rád varrott szegénység,
s néhány hasonszőrű, hogy sírásod értsék,
ezek kísérőid, s töltik ki a napod.
Ez az üzeneted, s válaszul ezt kapod.

Mi lenne, ha tudnád, sorsod nem más írja?
Élted minden súlyát, lelked vinni bírja!
Minden újabb nappal, újabb lapot kezdhetsz,
boldogulhatsz, szállhatsz, őszintén szerethetsz!
Kezdd el hát leírni vágyaidat szépen,
s váljon mind valóra, úgy mint a mesében!
Benned él Istened, teremtő a vágyad,
ne a módját keresd, hogyan is csináljad!
A mikéntjét tudja, ha kell kitalálja,
annyi kell, hogy lelked epekedve várja.
Bármi tiéd lehet, tisztességgel, szépen.
(A repülő is képes fenn szállni az égen.)
Emeld hát fel lelked, ne hagyd lenn a porban,
ne élj nyomorultul, a sárba tiportan.
Találd meg értelmét a csodás földi létnek,
ne csak letaposott füve légy a rétnek!
Istentől kérj erőt, hitet, szabadságot,
formáld egyre szebbé elvadult világod!
Szeresd kicsit jobbá az emberiséget,
kívánd, hogy az élet boldogítson téged!

Keresed az értelmét, miről szól a sorsod!
- Ne keress mindenben jó üzletet, boltot!
Ne hidd, hogy az boldog, kit érdek vezérel,
aki háborút vív késpenge eszével!
Ki itt él a Földön, mind szolgálni jöttünk,
a többinél különb, hidd el, egy sincs köztünk.
Mind csodásak vagyunk, más-más képességgel,
s az a legkiválóbb, mit másokért végzel.
Részei vagyunk egy szétesett világnak,
melyen élősködők, öncélúak rágnak.
Nem benned a hiba, de még te sem látod,
te tehetnéd jobbá, a megtévedt világot,
mert ha te változol, más is követ téged,
változásra épült mindig is az élet.
Ha belül változol, a világ megy utánad
- egyre több az öröm, s menekül a bánat.
Engedd hát szívedet őszintén szeretni,
ne félj mások szívét közelebb engedni.
Írd hát azt a könyvet, írd hát Te a sorsod,
a jövőd csíráját lelked mélyén hordod!

Aranyosi Ervin © 2014-04-22.