Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. (Zsolt 139,3)
Egy tavaszi reggelen hároméves lányommal iskola
előkészítőbe siettünk. Valójában én siettem, és kezdtem ideges lenni,
mert lányom nem igyekezett. Amikor már csak pár méterre voltunk az
iskola kapujától, újra megálltunk. Kislányom lehajolt, és egy, az olvadó
hó alól előbukkanó tégla fölé hajolt. Dühösen rá szóltam. Odajött
hozzám, és a kapuig vezető utolsó lépéseket könnybe lábadt szemmel tette
meg.
"Miért sírsz?" - kérdeztem.
"Csak meg akartam nézni a kis lyukakat" - felelte még mindig könnyezve.
Kis lyukakat? Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha Isten
jelenlétében álltunk volna. Isten mindenhol és mindenben jelen van, még
abban a helyzetben is, ahogy lányom a tégla apró lyukacskáit vizsgálta.
Azonnal elpárolgott minden dühöm. Átöleltem kislányomat, és azt mondtam
neki: "Sajnálom. Szeretlek." Szégyelltem, hogy sietségem miatt könnyekre
fakadt. Egy tégla apró lyukaival Isten egy lehetőséget mutatott arra,
hogyan szeressek, és felnyitotta szemem, hogy a hétköznapi eseményekben
is értéket lássak.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy körülveszel
ajándékaiddal. Köszönjük, hogy mindig mellettünk vagy, és mutatod a
helyes utat. Szereteted által segíts felülkerekednünk a stresszen, hogy
ne okozzunk fájdalmat másoknak. Ámen.
Stresszben élek vagy Isten békességében?
IMÁDKOZZUNK A ZAKLATOTT ÉLETŰ CSALÁDOKÉRT!
Kapcsolódó hírek:
Ma olvastam. Zsolt 104,24-30.