Néhány hónapja, karácsony előtt csodás eset történt egy amerikai városban
egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan
gyermekeket, ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt
hirtelen rosszullett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét,
de az orvosok hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál .
Perceken keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak
eredménnyel. Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni,
az egyik orvos hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét
mentsék meg. A műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben
világra segítették. Az édesanya ekkor már közel 15 perce halott volt.
Amikor azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az
anyuka szíve, felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb
csodálkozására gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent a csodán, mert
ilyet még senki nem látott, hogy egy halott édesanyát újszülött
gyermekei visszasírtak volna az életre.
Az édesanya elvesztése az ember számára az élet egyik legfájdalmasabb
eseménye. És hiába megy ki az ember a temetőbe édesanyja sírjához,
hiába hullnak könnyei a sírra, a sírás már nem hozza vissza az életbe az
elhunyt édesanyát. Pedig sokan talán azt szeretnék, ha csoda történne,
olyan csoda, mint amilyen az imént említett újszülöttekkel történt, és
visszasírhatnák édesanyjukat a földi életre. S mivel ilyen csoda nem
történik, az ember számára marad a lelkiismeret furdalás, a bánkódás a
mulasztásért, az elmulasztott szeretetért. A hatalmas koszorúkkal és a
méregdrága síremlékekkel azonban nem lehet már pótolni azt a szeretetet,
amelyet valaki elmulasztott gyakorolni szülei iránt még földi
életükben. Az édesanyák mai ünnepe figyelmeztessen minket arra, hogy a
legjobban az édesanyánk érdemli meg, hogy még életében kimutassuk iránta
szeretetünket.
Olvasátok -érdemes.
Kapcsolódó hírek:
Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké." I. János 2:17