IGEN ! VAN MIT MEGKÖSZÖNJÜNK MINDEN REGGEL ÉS ESTE.

Életed percei serényen peregnek,
Nem törődsz vele, száma tömérdek.
Mintha a tieid nem közte lennének,
Vársz egyre, remélve új eseményeket.
S egyszer csak gyermeked már nem gyermek,
Ne babusgass annyit anya, kérlek!

Pedig ehhez szoktam, kis kéz nyúlt felém,
Itt vagy anya? Gyere egy kicsit mellém.
Hol a cumim? a macim? A zsepim?
Rosszat álmodtam, dörög és villámlik,
Maradj itt, mert akkor, a rossz elmúlik.
Kérlek anya, babusgass egy kicsit!Máskor iskolából haza jövet,
Panaszkodtál, fáj a torkod s a fejed,
Lázas szemeid bágyadtan néztek fel rám,
Ugye meggyógyulok Édesanyám?
Ha fogom a kezed, az engem gyógyít,
Kérlek anya, babusgass egy kicsit!

Kamaszkorod összekuszált perceiben,
Kételkedtél az anyai szeretetben.
Néha úgy gondoltad, örökbe fogadtalak,
Ugye ez nem igaz? Én a tied vagyok?!
Lested „igen” válaszom, mely felvidít,
Kérlek anya, babusgass egy kicsit!

Talán az érettségi napjára is emlékszel még,
Biztató szavakat papírra raktam ki eléd,
Végig a lépcsőn, hogy míg a földszintre érsz,
Nőjön benned titáni erő és „zseniális” ész,
Hatott a varázs, széles mosollyal közölted,
Megy ez nekem anya, ez ötös, az, négyes!
Mert én reggeltől őriztem vizsgáid perceit,
Szeretlek anya, szeretlek, míg élek!
Babusgass egy kicsit, kérlek!

S aztán, egy pár, nehéz éven át,
Felváltva jártad a főiskolát, Angliát.
De, tudtad, akár az élet, akár az iskola,
Eléd gátat emelő, leküzdendő vizsga,
Nincs emberi erő, ami téged megállít,
Gyere mellém egy kicsit, s bátoríts!
Anya kérlek, babusgass még egy kicsit!

Felnőttél, megalkottad egyéniséged,
Magasra ívelő szárnyaid nőttek,
Ne hagyd soha, hogy elgyengüljenek.
Szeld hát vele bátran, az élet egét,
Feléd tárulnak a babusgató kezek,……
Ne babusgass annyit, anya, kérlek!

Rendben, hát magam visszafogom,
Üres maradt, az egykor mozgalmas otthon.
A kezek megmaradtak, bár öregek,
De mindig készek babusgatni téged.
Megtörténhet, hogy rideg veled az élet,
Csak egyszer simogass még, anya, kérlek!
……De már nem lesznek babusgató kezek.A feltétel nélküli szeretetet csak a drága Teremtőnktől tanulhatjuk meg. Isten a szeretet!Palocsay Erzsébet

Ui:Csodálatos érzés, ha az élet gondjai közepette van kihez fordulnunk, hittel vágyunk arra, hogy csendben elmélyedjünk, hallgassuk szent szavát, elmélkedjünk szeretet-teljes szavain, s így feltöltődve tudjuk vinne „keresztünket.”