„De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.”Ézsaiás könyve 26:19
Évek peregtek le egymás után. A hiánya még mindig fáj, és csak egyre gyűlnek a történetek, melyeket nem tudsz neki elmesélni. Megtanultál együtt élni az űrrel, a ténnyel, hogy ő nincs, de az iránta érzett szereteted semmit sem változott. És ha valami csoda folytán most ott állhatna előtted, ha visszakaphatnád, ugyanott folytatnátok ahol abbahagytátok. Nem kellenének napok, hetek, hónapok, hogy megtanuld újra szeretni.
A Föld nélküle is megfordult már ezerszer a tengelye körül, a világ változott, te is változtál, az életed, talán bizonyos dolgokról a felfogásod, a körülmények, de ő még mindig ugyanazt jelenti számodra. Néha olyan, mintha az egész, ami vele történt, csak egy rossz álom lenne, de az ébredés még mindig várat magára, és marad a keserű valóság.
Erre az őszi reggelre Isten egy különleges üzenetet tartogatott a számodra: a hiány nem fog örökké tartani. Egy nap megtörténik majd a csoda, amire annyi éve áhítozol, és visszakaphatod, akit elvesztettél. Egy nap elhozza az Úr az országát, és életre hívja azokat, akik egy időre megszűntek létezni. Egy nap majd elkezdheted a véget nem érő történetek mesélését, és elmondhatsz neki mindent, amit ki kellett hagynia az életedből. Egy nap újra megölelheted, és kimondhatod a régóta fogságban tartott varázsszót. Egy nap majd semmi nem áll már közöttetek, és attól a naptól fogva már ez lesz a valóság, amiből nem kell, és nem is akarsz felébredni.
Hát nézz ma reményteljesen a sárguló levelekre, melyek az elmúlás mellett ma a reményt is hirdetik neked. Mert jön még tavasz, jön még feltámadás. Kapaszkodj Isten üzenetébe, és várd a napot, mikor eljön az Ő országa!
Kommentáld!