Mindennapok .

Álom az ezerjófűről

9 éve | [Törölt felhasználó] | 2 hozzászólás

Álmodtam.
Tölgylevelek felett mentünk az erdőn.
Napnak erejéből narancsra futotta,
fák törzsére festve.
Válladon ásó.
Kereszt.
Úgy láttam pillanatra szép arcod,
mint Jézust.
Nem fájdalom,
csak sors előtt fejet hajtó bizonyosság.
Hallgattam hallgatásod.
Kerestük Ezerjófű csodáját.
Bokrok hűse alatt,
harmatot könnyez a föld,
erős száron
apró étercsillagok.
Te, mint Kheirón,
gyógyulást kerestél
nem-múlt szerelemből.
Én magányodból lopott időt,
Téged.
Ha kell, pokolra szálljak érted.
Vajákos cigányok mesélték.
nyáréjszaka, a füvek felett
lidércfények égnek.

Ébredek.
Az éjjel halkan esett.
Észrevétlen oltott el bennem
szerelmet, tüzet.
Fenyők karjai közt
ázott pók szédeleg.
Hálójába szőtt
színes-csillogó esőcseppeket.
Utat.

Címkék: 2014/11/ 13/

Kapcsolódó hírek:

Feltétel nélküli szeretet.

Sok múlik egy mosolyon.

Napi Evangélium.

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 9 éve

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves az arca, elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég,legyen szerelem vagy egy jó szó.Egy a fontos .Kedves Gizike .
Át tudjuk adni egymásnak amit tiszta szívből érzünk.

Köszönöm hogy olvastad.

Mária.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 9 éve

Ebben a versben az iró az álomvilágában élve ,a szerelem átjárta testét ,a fák közt bandukolva ahol a nap a fák törzsét narancsra festette ,
Az ébredés pillanatában rájött a valóságra ,elszállt a szerelem ,az éjjeli pók is a hálójában szőtt szines esőcseppeket ...köszönöm

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben