Szent Bálint napján (február 14.) tartják Bálint-nap (angolul Valentine’s Day) ünnepét

A Valentin-nap a Római Birodalom idejére vezethető vissza. Az ókori Rómában, február 14.-e Juno tiszteletére adott ünnepség volt (Juno volt Jupiter társa, a római istenek és istennők királynője, de számon tartották őt úgy is, mint a nők, a szülés és a házasság istennője is). A következő napon, február 15.-én kezdődött Luperkalia ünnepe.

Az egyszerű nép fiatal férfiainak és lányok élete szigorúan el volt választva egymástól. Azonban a Luperkalia fesztivál előestéjén, papírra írták a római lányok neveit és egy üvegbe tették őket. Minden fiú kihúzott egy papírt és a rajta szereplő lány lett a partnere a fesztivál alatt. A fiatalok párosítása néha egész évre szólt, és gyakran szerelem, majd házasság lett belőle.

II. Claudius császár uralkodása alatt Róma számtalan véres és népszerűtlen kampány részese lett. A kegyetlenségéről híres Claudius nehezen szerzett katonákat, akik csatlakozhattak volna seregéhez. Úgy vélte, ennek legfőbb oka az, hogy a római férfiak nem akarták elhagyni szeretteiket és családjukat. Claudius egy rendelet által törölte az összes házasságot és jegyességet a birodalomban, hogy ezáltal megerősítse csapatait. Szent Valentin jóságos és romantikus római pap volt ebben az időben, aki titokban párokat adott össze, mely cselekedetek miatt február 14.-én halt mártírhalált, 270 körül.

Ebben az időben, a Luperkalia ünnepség alatt régi pogány szokás volt a lányok neveit kihúzni, melyet a korai keresztény papok próbáltak visszaszorítani. Ennek érdekében a papírokra szentek neveit írták a hajadon lányok nevei helyett, és mivel a Luperkalia február közepén kezdődött, úgy döntöttek, hogy Szent Valentin napja, vagyis február 14. a legmegfelelőbb választás erre. Úgy tűnik, hogy a szokás, hogy a fiatal férfiak leányt vagy szentet választanak maguknak Valentin napon, ezekre az időkre vezethető vissza.

 Ezen a napon szokássá vált, hogy a szerelmesek megajándékozzák párjukat.

Bálint napjához – amit mára sokan csak Valentin napnak neveznek – számos babona, hiedelem és néphagyomány kapcsolódik. Ezen szokások legtöbbje fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy megtalálják, meghódítsák vagy csupán megtartsák szerelmüket, életük párját.

? Ha lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket. A párna alá helyezett babérlevélnek szintén az volt a célja, hogy álmukban megtudják ki lesz a jövendőbeli párjuk.

? Amint megvolt a “jelölt”, újabb praktikákra volt szükség, magukba bolondítsák a fiút. Egy pontosan kilenc magú alma elfogyasztása után a magokat a kiszemelt férfiú zsebébe kellett csempészni, mely által a szerelem már szinte biztos volt. Másik módszer szerint a kiszemelt fiú lábnyomát a hóból vagy sárból felvéve a küszöb alá kellett ásni, majd a házba csalogatni az illetőt, aki a küszöböt átlépve hamarosan megkéri a lány kezét.

? Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon tudhatták meg a lányok és fiatal feleségek. Például egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható volt, hogy hány gyermeke lesz valakinek.

? Bálint-napon a madarak is hatalmas szerephez jutottak, a különböző fajták más-más férfitípust jelentettek. Úgy tartották, ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni és nagyon boldog lesz, ha azonban egy tengelice repül át felette, tehetős férfi felesége lesz.

Egyszerűbb babonák is kötődnek Valentin napjához, például a reggeli szerelmes csók szerencsét hoz és ezen a napon nem szabad megsértődni vagy megharagudni.