A természetben megismerhető isteni szeretet
"Mily számtalanok a Te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a Te gazdagságoddal."
(Zsolt. 104,24.)
A természet szépségéből többet megtanulhatunk Isten bölcsességéről, mint amennyit a tudósok tudnak. A liliom szirmára Isten üzenetet írt számunkra, olyan nyelven, melyet csak a szív tud olvasni, amint lassan elfeledkezik a bizalmatlanságról, az önzésről, az aggódásról. Miért adta volna Isten a dalos madarakat, a hamvas bimbókat, ha nem atyai szívének túlcsorduló szeretetéből, hogy dicsőbbé, örömtelibbé tegye életünk ösvényét? A virágok és madarak nem szükségesek a puszta léthez. Csakhogy Isten nem elégedett meg csupán a létről való gondoskodással, hanem szépséggel töltötte be a földet, a levegőt, az égboltot, hogy szeretetét hirdesse. Minden teremtett alkotás szépsége pillanatkép az Atya tündöklő dicsőségéről. Ha Isten ilyen végtelen gondot fordított a természet alkotásaira, hogy boldogságunkat, örömünket szolgálja, kétségbe vonható-e, hogy az Úr megadja a szükséges áldásokat?
„Vegyétek eszetekbe a mező liliomait!” Minden virág, mely megnyitja szirmait a napsugár előtt, a csillagokat is igazgató hatalmas törvényeknek engedelmeskedik. Milyen mesterkéletlen, milyen szépséggel teljes, milyen édes az életük! A virágokon keresztül Isten a krisztusi jellem szépségére hívja fel figyelmünket. Aki ilyen szépséggel ruházta fel a virágokat, még sokkal inkább arra vágyik, hogy Krisztus jellemének szépségébe öltözzék a lelkünk.
Kommentáld!