Mindennapok .

A SZERETET VIGASZTALÓ EREJE

11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

"Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban." ( 1 János 4,15-17)
Vigasztalni nem lehet pénzért. Mindig is furának találtam a "siratóaszszonyok" intézményét, mert gyászom első pillanataiban talán megkönnyebbülés, hogy mások is úgy sírnak, mint én, de a következőben már nagyobb a fájdalmam, mikor rádöbbenek, hogy veszteségem számukra éppenséggel nyereséget hoz, és sírásuk színészkedés. Hatásosan vigasztalni csak az tud, aki szeret, és csak azt lehet, akit szeretünk. A szeretet az egyetlen, ami magába tudja fogadni a fájdalmat, a másokét is. Bármi mást eszközül használva kívül maradunk a másik ember szenvedésén. De ha szeretünk, úgy az õ vesztesége a miénk is. Így kapunk jogosultságot ahhoz, hogy vigasztalhassunk. A szeretet mindig fájdalommal jár, de szeretet nélkül nincs út a gyógyuláshoz. Marad a belebetegedés: keserűség tagadás, elfojtás, vádaskodás, gyűlölet. Isten a szeretet mellett döntött - miután megcsaltuk -, ami elég erős volt elhordozni a fájdalmát is. S így joga van ahhoz, hogy vigasztaljon másokat. Ha Krisztus bennünk él, akkor teheti ezt akár általunk is. Hiszen mint tudjuk: mindig szeret a barát, de testvérré a nyomorúságban válik (Péld 17,17).

Címkék: a szeretet vigasztalÓ ereje