A SZERETET FENYÍT
"Fiam, ne vesd meg
az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha õ dorgál téged." Zsidók
12,5b
A szeretet fenyít. Kérlek, hogy Istennek az Igén keresztül hozzád
érkezõ fenyítését ne vesd meg. Ne is lankadj meg, ha dorgál téged. Soha ne
legyen olyan érzésed, hogy hagyja már abba! Nem bírom tovább, elcsüggedek,
elkeseredek. Vigyázz, itt folyik bele az Ördög, és keménnyé, keserûvé tesz
Istennel szemben. Folytatja Igénk: "Mert akit szeret az Úr, megdorgálja,
megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad." Isten a dorgálást az olvasott, a
hallott Igén keresztül kezdi. A lelkiismereten keresztül is dorgál. Nem csak
kívülrõl szól Isten szava - belül is. Sokszor elhallgattatom, kimagyarázom, nem
tehettem mást, nem én vagyok az oka. Örülni kellene, mert az elsõ foka, ahogy
Isten cselekszik velünk bûneink miatt, hogy dorgál kívül is, belül is. Ha
embereken keresztül dorgál, felháborodunk. Ez mondja nekem?! Értsd meg, Isten
akarata nélkül senki nem mondhat neked egy szót sem. Nem mondhat rólad
rosszabbat senki, mint ami igaz. Ne háborodj fel azon, amit mondanak, kicsi ez
ahhoz képes t, ami a valóság. Amikor Isten dorgál, még nem mozdul a keze.
Egyszer olyan komoly volt számomra ez az Ige: "Minden szenvedésüket õ is
szenvedte" (Ézs 63,9). Ha majd ütnie kell, és sírsz, õ veled együtt sír.
"Megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad." Ne kényszerítsd ki az ostort.
Fogadd el a bánásmódját veled. Értsd meg a szeretetét, amelyik fenyít és dorgál.
Lásd meg a keresztet, rajta az egyetlen Engedelmest, akit minden csapás ért. A
kereszt minden sebnek bekötözése, gyógyítása. Minden megvallott bõnödnek
megbocsátása.
Kommentáld!