április 22.
A NAGYOBBIK FIÚ
"Az õ nagyobbik fia pedig a mezõn
volt, és mikor hazajött... hallotta a zenét és táncot. És elõszólítván egyet a
szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?" Lukács 15,25-26
Megtudjuk errõl
a fiúról, hogy rendes, dolgos, tisztességes, becsületes ember. Talán mondották
is róla: de jó, hogy ez nem olyan tékozló, mint a másik. Reá lehet építeni. Õ
volt az, aki maga is meg volt róla gyõzõdve, hogy rendes ember vagyok. Nem
tudom, nem a te képed-e ez, akire így néztek? Amint ez a fiú messzirõl látta a
kivilágított ablakokat, hallotta a vigadozást, az örömöt, már ott volt benne a
felháborodás. Nélkülem?! Történhet valami nélkülem? A nagyobbiknak mindig ez a
baja. Az ember nem tud örülni annak, ami nélküle történik. Szívében ott van a
kételkedés, vajon jó lehet az, amiben én nem vagyok benne? A nagyobbik fiú
megharagszik, nem akar bemenni a házba. A nagyobbik könnyen sértõdik. Ha a saját
arcod keresed, nem úgy van-e, hogy azért sértõdsz meg, mert nem tisztelnek, nem
törõdnek veled? Mindennek a terhe rajtad van, mégis nélküled ünnepelnek. Mikor
sértõdtél meg utoljára?! A sértõdés következõ lépése a dac: most már azért sem!
Amikor megtudta, mi történik oda bent, biztos elkezdõdött szívében a harc: be
kellene menni, még ha nélkülem csinálták, akkor is. Sajnos, a küszöbön gyõzött
benne az azért sem! És ment ki, ki az udvarra, a sötétbe. Voltatok már így?
Akháb király, amikor nem kapta meg a veteményeskertet, hazament, lefeküdt, a
falnak fordult (1Kir 21,4). Vele tették, aki a legnagyobb az országban? Méghozzá
egy senki tette. Mennyire tud az ember háborogni: velem, velem! Még mondhatta
volna a fiú, hogy bánom is én az egészet, az a lényeg, hogy hazajött! De gyõzött
benne a dac, ellensége lesz mindennek, és megy ki a sötétbe a megsötétedett
szívével.
Kommentáld!