kerine56:
Sziasztok .
 A mostani történet az enyém.Szerintem ezen is sírtok mert én sírva irom.

2000 áprilisában édesanyám kórházba került,mert rosszul lett.Nem nagyon tudtak állapotán segíteni. Minden nap bent voltam nála.Mivel azonban volt egy tánc csoportom és szombaton verseny volt úgy beszéltük meg hogy vasárnap délután megyek be. Addig a hugom tartotta frontot.Vasárnap delelött a húgom telefonált jön értünk az öcsém mert édes nagyon rosszul van. Amikor oda értem  és megláttam anyut azt soha nem felejtem el. Jobb oldalára teljesen lebénul,nem tudott beszélni nem ismert meg.Az orvosok szerint egy két napja van hátra.Verbális szív infarktus kapott és a rög az agyban állt meg.Infúzióval próbálták oldani a rög felszívódását enni nem adtak neki mert szerintük nincs nyelő reflexe csak az infúzió tartotta a lelket benne. Se mozogni se beszéni nem tudott Igy ment négy napig. Egész nap bent voltam, tornáztattam a béna végtagjait mosdattam pelenkáztam Egyik nap zokogva ültem az ágya mellett mikor észre vettem,hogy a nyála nem folyik ki hanem nyel. Mondtam a húgomnak fözön gyümülcs levest és a levét hozza be.Egy kis pohárba öntöttem felültettem és megpróbáltam megitatni, erre Ő a bal kezével megfogta a kezemet és addig nem engedte el mig a pohárba volt leves igen éhes lehetett szegény. Mikor elengedte a kezem tisztán érthetően azt mondta köszönöm ez jól esett. Utána sokáig nem beszélt csak artikulálatlanul.
Ettől kezdve minden nap kis adagokban folyékony ételekkel tápláltam.
Majd úgy döntöttünk testvéreimmel,hogy mivel és otthom vagyok haza visszük hozzánk.
Attól kezdev minden nap miután reggel elindítottam a négy gyereket az iskolába megetettem pelenkáztam,tornáztattam és tanítottam beszélni. Egy lapra leirtam a szavakat és sokszor elmontam és ő próbálta utánozni Azt melyiket már sikerült kimondania egy másik lapra nagy betüvel irtam fel igen örült,hogy egyre több szó kerül fel rá.A fogadott doki hetente járt hozzá és képzett gyógytornász is kezelte.Megmutatva mit és hogyan csináljak.
A kórházban megtanították hogyan adjam be a hasfalba az injelciót igy azt is én csínáltam. Igen türelmes beteg volt. Ha bement valami a pelusba és tudta hogy éppen az ebédet csinálom a konyhába inkább nem szólt meg várta mig bemegyek.
Augusztusra annira haladtunk hogy szépen beszélt és már ha belém kapaszkodott és én átfogtam a derekát sétálgatunk. még az udvarra is kimentünk. Utána járókerettel egyedül is elboldogult.
Sajnos sikszor volt mikor feladta és már csak a halálról beszélt akkor mindig letérdeltem az ágya mellé és sírve kértem maradjon velünk. Mindig ilyenkor azt válaszolta hogy Ő már felkészült én mondtam neki én még nem hogy elengedjem.
2006-ban elhatároztuk,hogy a ház felujítását rlkrzdjük és a maminak egy nagyobb szobát alakítunk ki.Augusztus 25.-én elmentem a felujításhoz bevásárolni, nagyon örült mondtam majd megmutatom mit vettem. Addig a húgom vigyázott rá. Mikor megjöttem bementem hozzá szeme lecsukva és nagyon alig észrevehetően vette a levegőt.Mig távol voltam az összes gyermekem és párjaik és a hugom leánya mind megjött mintha meg érezték volna a bajt. Mindenki egyesével be ment és el búcsúzott a mamától.
Utoljára én maradtam. Megfogtam a kezét Csokólgattam és sírva kértem maradjon még. Ő kinyította a szemét rám nézet olyan szomorúan hogy még most is ha arra emlékezem belefájdul a szívem  hármat sóhajtott és szemét lehunyva elment.
Én ott maradtam most már teljesen árván.
Gyerekeim mind bejöttek ráborulva a halott nagyira zokogtak mind csókolgatta simogatta.
Hugommal lemosdattuk szépen felölteztettük megfésültük Elmondtunk egy imát és mivel egy üvegcsében volt szentelt viz megáldottam.
Még sokáig velünk volt.
Olyan békésen feküdt ott az ágyon mintha aludt volba.
Órák mulva engedtük csak el.

Nagyon hiányzik még most is. Sokszor volt a temetés után hogy csenbe járkáltunk beszéltünk mert a mama alszik mikor ráeszméltünk hogy ige alszik de már az örök álmát.

Abban reménykedem hogy talán vagyok én is olyan anya hogy szeretnek engemet is ennyire a gyermekeim mint ahogy én szerettem édesanyámat.

A kezelő orvos azt mondta a temetés után azért élhetett még köztünk mert a gyermeke szeretett itt tartotta, de sajnos a teste eddig birta.