Mindennapok .

Tudod e, hogy van, ki most is segít rajtad? Érzed e, hogy van, ki mindig nagyon biztat? Mert egy érző ember mindig melletted áll Segítsen lelkeden, hogyha bajba jutnál… Ott jön az utcán, veled bárhol szemben Ott van a boltban, konyhában, a kertben Ott van a szobádban, irodában, helyben Ott van ő mindenhol, de leginkább szívedben Beszéltél már vele, tegnap, vagy bármikor? Vagy csak észrevetted, a teremben ebédkor? Láttad a szemében, hogy ő is Téged keres? Mert, ő is csak magányos… és az rettenetes… Egymást keresgéljük, szívünket bezárva Fordítjuk sorsunkat egyre mostohábbra Mert vakon keresgélünk, de semmit nem találunk A szemünkkel keresünk, de szívünket bezárjuk Ezért mától meglásd, csukd le szemeidet Ne nézz hamis képet, de nyisd ki a szívedet! Keress rendületlen, a szíveddel Barátom! Akkor majd ott leszek, lelkedet meglátom Nem hagylak magadra! Ilyet nem is álmodj! A szívedet mutassad, hogy váltsd meg a világot! Indulj el azonnal, e boldog pillanatban! Hogy létezik még ember, e boldogtalanságban! Zárt szívek világa, a magány bús országa Néha mindünk szenved, saját zord poklába Mikor ezt a rémet, egyszer felismered Magányod poklától, lelked megmentheted Nem szemednek színe, vagy hamis világa hív! A szíved szavát halld meg, az hív Téged mindig! Mikor ezt megteszed majd, értem vagy másikért Élhetünk boldogan, mint ember az emberért… Bontsd le a falakat, mi bunkerben körbevesz Mert ha nem teszed meg, kegyetlen tönkretesz… Ha lebontod e falat, egy szívért… egy emberért Nem lesz több bezárt szív, tedd meg… a lelkedért… Árvai Attila©

Címkék: vers