Jót tenni valakivel, felemelni az elesetteket nem korfüggő tulajdonság. Az igazi hősök pedig nem a mozivásznon találhatók, hanem itt élnek köztünk a mindennapokban, csak sokszor nem vesszük észre őket. Ez a 99 éves öreg bácsi példa lehetne sok mindenkinek, pedig nem rendelkezik vagyonnal. 

Dobri Dobrev bácsi Bulgária fővárosa mellett él, s hallását majdnem 100%-ban elveszítette a második világháború során, ahol katonaként szolgált. A 99 éves bácsi minden áldott nap begyalogol a saját maga építette kunyhójából a saját maga készítette ruháiban a fővárosba, hogy kolduljon az ott lakóktól. Dobri bácsi mintegy 25 km-t tesz meg így naponta gyalogszerrel, azonban az összegyűjtött pénzt nem magának halmozza fel.

A bácsi elmondása szerint átszámítva kb. 25.000 Forintos nyugdíjából tökéletesen tudja fedezni a havi szükségleteit, egyéb vagyonra pedig nincsen szüksége. Baylovo szentje – ahogy sokan nevezni kezdték őt szülővárosa után – az utolsó összekoldult centet is árvaházaknak adományozza. "Nekik sokkal nagyobb szükségük van rá, mint nekem" – szokta hangoztatni Dobri bácsi.

Átszámítva tehát mindössze havi 80 euróból él, az évek során körülbelül 40 ezer eurót gyűjtött össze: nem a milliárdokból nagy tett odaadni néhány fillért a rászorulóknak, hanem a nincstelenségből mindenünket elajándékozni. Ez mindig jusson eszedbe, amikor példaképet keresel.

A Bibliában is találunk egy hasonló történetet:
"Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: 'Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.' " (Márk 12:41-44)

Eről már írtam! Tanmesbe tettem fel.

Olvasátok el szív szorító történet.

KÖSZÖNÖM.