Csak egy karéj vagyok. Mégis megszólalok.
Ünnepi imával hálát adok Neked Mennybéli Istenem!
Csak egy karéj kenyér, ennyi az én létem,
A kezedben vagyok, írgalmadat kérem,
Pedig hidd el nekem, nincsen semmi vétkem.
Születésem percén puha, fehér voltam,
Szikkadt, száraz lettem jó két napos korban.
Kerekségem csökkent, csak egy karéj vagyok. Magam után morzsát, csak keveset hagyok.
Csipegető fecskék majdcsak rá találnak,
Nekik az is elég, kicsi falatkáknak.
Az életünk ennyi! Ez a kenyér sorsa!
Emberi életnek a sava és borsa.
Legfőbb tápláléka vagyunk az embernek,
Hogyha egyéb nincs is, de kenyeret esznek.
Az ember élete máris meg van mentve,
Jó szándékkal gondol a kenyér szeletekre.
Csak egy karéj kenyér, mégis aranyat ér!
De az aranytól is fontosabb a kenyér!
Aki nem becsüli a karéj kenyeret?
Annak az élete de keserves lehet!
Azt kívánom Neked kedves földi lélek,
Hogy örülni tudjál mindig a kenyérnek.
És ha már megetted kenyerednek javát,
A szívedbe zártad a Jó Isten szavát,
Áldás, békességgel most és mindörökre,
Jótettét a kenyér a földtől örökölte!
Földből lesz a kenyér, és az ember-élet!
Egy helyről fakasztott Isten - földi létet!
Ámen
Kommentáld!