A hó fogságában
Egy ember, aki az alaszkai Chugach hegységben
túrázott, remélte, hogy még a halálos hófúvás előtt eljut a táborhelyre.
De már túl késő volt. A hófúvás olyan dühvel tört rá, hogy egy
méternyit sem látott előre. Miközben igyekezett megtalálni a helyes
útirányt, a szélfútta hó és jég leverte lábáról. Bár tudta, hogy nagyon
közel van a tábor, elveszítette tájékozódó képességét, és nem tudta
eldönteni, merre menjen.
Végül az éj sötétjében - csuromvizesen,
átfagyva és teljesen kimerülten - leroskadt egy hókupacra. Nem bírt
továbbmenni. Beletörődött, hogy itt kell meghalnia.
Ahogy ott feküdt a
hóban, úgy tűnt, mintha valamit hallott volna - valamiféle halk sírást,
mintha egy kutyakölyök szűkölne. Szólongatni kezdte, és megpróbálta a
hang irányába vonszolni magát. Hát persze, hogy egy kutya volt az, ami
szintén eltévedt a hófúvásban. A kiskutya valahogy elkeveredett az
anyjától, és most halálra fagyva nyüszített a hóban. A férfi gyorsan
elkezdte dörzsölni a kis testet, hogy a vérkeringés beinduljon, és így
életben maradhasson. Leheletével is melengette a kutyust, és egész
éjszaka azon fáradozott, hogy életben tartsa.
Másnap falusi járőrök
megtalálták a férfit és a kutyát, mindkettőt élve. Kiderült, hogy amíg
az éjszaka folyamán azon fáradozott, hogy életben tartsa a kutyust,
önmagát is életben tartotta.
Kommentáld!