A FUKAR MADÁR!
Ingyen kaptátok, ingyen adjátok. (Mt 10,8)
Nagyon szeretjük nézegetni a madarakat az udvarunkon
található madáretetőknél. A hím rubin torkú kolibri különösen
elkápráztató, a szivárvány minden színében pompázik, miközben nagyon
agresszív. Néha egyetlen hím elzavarja az összes többi kolibrit a nektár
közeléből. Egy alkalommal kitettem egy újabb madáretetőt az udvar
szélére, abban a reményben, hogy néhány félénkebb kolibri abból tud majd
inni, amíg a fukar agresszor védelmezi "saját" etetőjét. De nem! Ez a
madár egész idejét azzal töltötte, hogy ide-oda repdesett a két etető
között, elriasztva madarak tucatjait. Sem ő, sem pedig a többi madár egy
csöpp táplálékhoz sem jutott.
Milyen kis kapzsi ez a kolibri - gondoltam. Kár, hogy nem hiszi el, hogy újratöltöm az etetőt, amint a nektár elfogy belőle.
Rá kellett jönnöm, hogy sokszor hasonlítunk mi is erre a madárra,
mikor hiányzik belőlünk a bizalom. Isten az akarja, hogy osszuk meg
másokkal is az ajándékait. Isten mindig újratölti készleteinket, éppen
úgy, ahogyan én is mindig feltöltöm a kolibrik etetőjét. De amikor
megpróbáljuk védelmezni és felhalmozni kincseinket, mindannyian éhesek
maradunk.
Imádság: Urunk, köszönjük nagylelkűségedet.
Segíts megosztatnunk szeretetünket, időnket és anyagi javainkat a
körülöttünk élőkkel. Jézus nevében kérünk. Ámen.
Ha nagylelkűen adakozunk, Isten gyermekei soha sem lesznek éhesen.
Kommentáld!