Elhanyagolt kertemben
Csavargó szilvafa tekereg az Ég felé...
Hogy mi hozta övéitől ily' távol, nem tudom......
De mivel virágzik, egyszerűen csak hagyom...
Elhanyagolt udvaromban és kertemben íme,
Így üti fel fejét a Szépség unos-untalan...
Na persze...
Nálam minden dolog épp ily' dologtalan...
S amint csavargó szilvafám alatt ücsörögtem...
Csak a méhek keringtek zümmögve-zúgva
Manőverezve a virágok között...
Hirtelen szívembe az Út békéje végleg beköltözött...
A méhek szorgalma pedig abban áll,
Született bennem a Felismerés:
Hogy nemtudó mindentudással tudnak...
Nem tervezgető tervezgetéssel terveznek...
Így adnak értelmet minden kis pollennek!
A méhek mérhetetlen boldogsága pedig abban áll,
Hogy nem akarnak boldogok lenni...
Így nem tudják, mit jelent hajtani, küzdeni...
Álmokat űzve termelni, gyártani...
Mert a legnagyobb szakértelem úgy szakérteni,
Hogy közben azt sem tudjuk, az mi...!
Ha ugyanis a Méh tudná, hogy hangyaszorgalma van...
Akkor bizony a fáradtság is erőt venne rajta hamar...
S ha ez megesne, felhagyna tudományával!
Ezért a méhek mézet úgy gyártanak
Hogy a méz mibenlétéről még csak nem is tudnak!
Kommentáld!