A boszorka és leleplező széke
Kezdjük hát a
legismertebbel, a híres-neves székkel, ami oly lassan készül! A
hagyományosan nyolc vagy tizenhárom féle fából összeálló széket ezen a
napon kezdték el megmunkálni, ám csak karácsony napján lehetett kész, s
ekkor fontos szerepet kapott. A szék készítője magával vitte azt az
éjféli misére, s ekkor ráülvén megláthatta, a gyülekezet tagjai közül
kik a boszorkányok. Ők ugyanis az oltárnak háttal állnak, netán agancsot
vagy más fejdíszt viselnek, de árulkodó az is, ha félrebilllentett
fejjel lép be valaki a templom kapuján. A boszorkát felismerve ezek után
gyorsan szaladni kellett, s magunk mögé mákot szórva biztosítani, hogy
leleplezett üldözőnk ne érjen nyomunkba. Az otthon már biztonságot
nyújtott, de a széket mindenképpen és azonnal el kellett égetni. A
boszorkányok felismerésére persze más módszerek is léteztek, s ezek
közül több szintén ehhez a naphoz kötődik, például az, hogy átfúrt
fakanálon keresztülnézve is megpillanthatjuk a démoni nőszemélyeket.
Persze a boszorkák nem vették jó néven az ellenséges közhangulatot, így
ezen az éjjelen rettegésben tartották az embereket, akik fokhagymával,
keresztbe rakott seprűvel védekeztek az ártó szándék ellen. Mivel
egykoron minden rontást a boszorkányoknak tulajdonítottak a tehén
betegségeitől kezdve a kihűlt házasságon át a vajköpülés
sikertelenségéig, érhető, hogy miért volt olyan fontos, hogy a bűnösök
lelepleződjenek, a rossz szellemek pedig távol tartassanak.
Kommentáld!