Élt egyszer egy bölcs ember, akit nagyon szerettek a hazájában az emberek. Az ország gonosz hercege azonban gyűlölte, mert bizony ellenben a bölccsel, ő nem tudhatta magáénak népe szeretetét. Ezért aztán szüntelenül azon fáradozott, hogy lejárassa a mestert.
Végül is kidolgozott egy tervet:
- Holnap, - mondta a herceg - amikor az öreg a piactérre megy, hogy szóljon az emberekhez, én is ott leszek. Egy galambot fogok a kezemben tartani, és azt mondom: "No, tudós férfiú, mondd meg nekem, ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt?" Ha azt mondja, holt, kinyitom majd a kezemet és hagyom a madarat elrepülni. Ha azt mondja, élő, akkor megfojtom a madarat a tenyeremben, és hagyom, hogy holtan essen a földre. Mindkét esetben bolonddá teszem a bölcs embert.
Eljött a másnap, és a herceg már ott állt a piactéren jóval a bölcs megérkezése előtt. Türelmesen várakozott és amikor a tudós megjelent és elkezdett beszélni, a herceg kivette a galambot a kalitkából és mindenki számára hallhatóan megszólalt:
- Bölcs ember! - kiabálta - Szeretnék feltenni neked egy kérdést. Ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt?
A tömeg elcsendesedett és minden szem a mester felé fordult. A bölcs várt egy kicsit, majd először az emberekre, aztán pedig a hercegre nézett és azt mondta:
- Az, amit a kezedben tartasz, olyan, amilyenné te teszed!
Kommentáld!