Amikor Jézus a világ végéről beszélt, így szólt tanítványaihoz: Virrasszatok, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. Mit gondoltok? Ki a hű és okos szolga, akit gazdája háza népe fölé rendelt, hogy kellő időben élelmet adjon nekik? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a munkában talál. Bizony, mondom nektek: rábízza egész vagyonát. Ha azonban az a szolga gonosz, és azt mondja magában: „Késik a gazdám!”, aztán verni kezdi szolgatársait, és együtt eszik-iszik a részegeskedőkkel; s megjön ennek a szolgának ura azon a napon, amikor nem várja, és abban az órában, amikor nem is sejti, – ura kegyetlenül megbünteti, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott aztán sírás és fogcsikorgatás lesz.

Mt 24,42-51

Elmélkedés:

Jézus a végső időkre, az ő újbóli eljövetelének idejére irányítja figyelmünket a mai nap evangéliumában. Eljön majd újra a világba, hogy megteremtse örökké tartó uralmát, amelyben már nem lesz helye az Istennel való szembeszegülésnek. Földi élete során megváltásunk szolgája volt. A mennyei Atya azért küldte őt, hogy minket megszabadítson a bűntől, a gonosz uralmától és befolyásától. Az ő szelíd uralmát kínálta fel mindenkinek és meghívott bennünket országába, az Isten országába. Az ő keresztáldozata hozta meg számunkra a megváltást. Feltámadása, a halál felett aratott győzelme azt hirdeti, hogy Isten képes minden rosszat legyőzni, hatalma nagyobb, mint a gonosz léleké. Jézus áldozatának gyümölcse az, hogy a mennyei Atya irgalommal fordul felénk, nem elítél minket bűneink miatt, hanem megbocsát és ezzel visszaáll az a szeretetkapcsolat, ami a mi hűtlenségünk, lázadásunk, engedetlenségünk, bűnünk miatt megszakadt.
Az éjszakai tolvaj nem jön jó szándékkal. A gonosz, a sátán nem akar jót az embernek. Megtévesztéssel és hazugsággal próbál minket rávenni arra, hogy függetlenítsük magunkat Istentől. Azt akarja elhitetni velünk, hogy Isten nélkül is boldog lesz az életünk. Valójában az ő sötét uralmát akarja kiterjeszteni ránk.
Ne engedjük, hogy a gonosz elvegye tőlünk azt a kincset, amit Isten ad szívünkbe!
© Horváth István Sándor