Puszillak drága Marikám!Jolika

Előzmény

Válasz

Nagyon szép .Megható,ez az amikor akaratlanul is ki csordul a könnyem.

Előzmény

Válasz

Forrás:http://www.felesegek.hu/cikkek/belbecs-avagy-a-noi-lelek/lelkunk-melyen-a-feldolgozhatalan/mama-aki-a-szivunkben-el_5013

Előzmény

Válasz

Mama, aki a szívünkben él

2011. ÁPRILIS 14. - LÁTOGATÓK SZÁMA: 56

Tudom, hogy fentről vigyázza léptemet, Feledni őt, míg élek, nem lehet, A legfontosabb dolgot tanította nekem, A szeretet mindig a szívemben legyen. Vigyázzak arra kit szívem szeret, S minden nap elmondjam neki, ha lehet.

Ismeretlen telefonszám. Felvegyem vajon? Hátha fontos, meghallgatom ki keres, bár nem érek rá, mert mamámat kell meglátogatnom a kórházban. Felveszem.
- Igen, tessék! - szólok bele nyugodtan.
- Dr. Márton vagyok. Kis Zsanettal beszélek?
- Én lennék - ekkor már nem voltam nyugodt, és amitől a legjobban tartottam, sajnos valóság lett. Közölte az orvos a hírt, miszerint mamám örök nyugalomra tért. És én még el sem köszöntem tőle. El sem mondtam neki mennyire fontos volt a számomra, mennyi mindent köszönhetek neki, és hogy mennyire fog hiányozni ha már nem lesz. Még csak el sem tudtam tőle köszönni, mert nem volt időm bemenni hozzá előző este. Vajon haragszik rám emiatt? Meg tud valaha bocsájtani? Én magamnak míg élek nem fogok, hisz ki fontos volt számomra, nem fogtam a kezét az utolsó óráiban, mardos a lelkiismeret furdalás emiatt. A nap hamar elszáll, és jön az este. Vajon tudok-e aludni, ilyen felzaklatott állapotomban, vajon a két fia, aki szintén mindennél jobban szerette és tisztelte, hogy tud így elpihenni, és vajon jó helyen van a mami? Biztos vagyok benne, hogy már együtt van a dédivel a dédipapával, a papával és a rokonokkal. Lehet ők ünnepelnek, hogy újra találkoztak, és sajnálnak bennünket, hogy mi ezt nem tudjuk. Elkönyvelem magamnak, hogy a legjobb helyen van már, nyugodt, nem zavarja a világ ezer gondja, nyugodt, nem kell semmi rossztól tartania. És eljön az este, hiába beszélgettünk anyuékkal, hogy már fentről vigyázza a lépéseinket, az űr, amit érzek, csak nem múlik. Majd idővel, mondja anyukám.
Hát eljön a lefekvés ideje. Mielőtt elalszom, imádkozom, hogy a mamám a legjobb helyen legyen, és örökké boldogságban éljen tovább.
Forgolódok, majd nehezen, de álomba sírom magam, és elalszom.

A kórházban épp a lifthez megyünk, a testvéremmel és a mamámmal. A legfelső emeletre kéri, hogy felkísérjük. Mosolygunk, és csak nézünk egymásra, a csendet, miután megnyomjuk a gombot, hogy bezáródjon az ajtó mögöttünk, a mama töri meg. Fontosnak tűnik amit mondani szeretne, így csak rá figyelünk. Majd belekezd.
- Lényeges, hogy elmondjam nektek, mennyire jó kis unokáim vagytok, mennyire szófogadóak, és jól neveltek. Ezekre az értékeitekre vigyázzatok nagyon, és maradjatok mindig jószívűek, kedvesek és segítőkészek. Szeressétek és becsüljétek egymást, és a szüleiteket, és minden embert. Emlékezzetek mindig a szép dolgokra, a rosszat felejtsétek el. Még sok mindent mondhatnék, de ezek a legfontosabbak és meg is érkeztünk. Szeretlek benneteket! - kisegítjük a liftből, ami egy gyönyörű réten nyílik ki, de egy kisebb domb útját állja, hogy lássuk azokat, akiknek a hangját halljuk. A réten virágok, körben fenyőfák. Szép virágokat látunk, de a nap csak a domb mögött süt, így itt kicsit hűvös van, és félhomály. Puha a lábunk alatt a fű, ilyen puha , rugalmas dolgon még nem jártam ez előtt. Kíváncsi vagyok mi van a domb után, de nem engedi a mama, hogy tovább menjünk vele. Így hát megöleljük, jobb oldalán testvérem, bal oldalán én, és csak annyit tudunk mindketten mondani, hogy "szeretlek"! A domb mögül, Tappancs, a gyermekkori németjuhász kutyája jön elő, üdvözöl,i és csalogatja a domb mögé a mamit. Mi nem akarjuk hogy elmenjen, de Tappancs miatt nagyon izgatott, és szinte szalad utána. Még egyszer visszanéz és int, mosolyog és olyan nyugodtnak és szépnek tűnik, mint amilyennek még soha nem láttam. Mi visszaszállunk a liftbe, nézzük ahogy elmegy a fény felé, majd lassan bezáródik a lift ajtaja és mikor a földszintre érünk felébredek. Csak sírok, de tudom így búcsúzott tőlem, és a családtól, megengedte hogy még utoljára vele legyek, elkísérjem őt oda, ahol majd egyszer találkozni fogunk.

Válasz