Fekete István - Egyedül

Tüzet raktam földes szobámban.
Makk hull a házam tetejére,
S egyedül vagyok, csak a szél jár...
Enyém a csend és enyém a határ
Borulása és verőfénye.

Minden az enyém itt most, minden!
...A pókhálótól a falevélig,
Üres fészek, halk nyári emlék,
- Távoli ködök és földes hajlék -
A bedőlt, bortalan pincéig.

Az előbb dőlt be... Odanéztem:
Dől?... Hát dőljön, ha dőlni akar.
Csak a pókháló ne szakadjon,
Arany falevél megmaradjon,
S amit az idő és köd takar.

A szépség, a simogató kéz,
Csíra a makkban: végtelen hit,
Hogy lesz még ünnep a világon,
Elmúlt könnyek a szempillákon
És elmúlt tél - ami melegít...

Tüzet raktam földes szobámban,
Makk hull a házam tetejére,
S egyedül vagyok, csak a szél jár...
Enyém a csend, enyém a határ
Holnapot váró reménysége.

Válasz

Krancz Béla - Farsangolunk

Farsangolunk, áll a bál!
Mindenki kiabál, maszkot
visel, sokat zabál. Van, aki
hajat cibál, a másik megpróbál
a zenére mozogni, nem a
más lábán taposni. Temetjük a
telet, várjuk a kikeletet. A
hangulat a tetőfokán, valaki
konfettit dobál a teremben.
Tavasz zsong az erekben,
szerelem a szívekben, fényre
vágyunk, színekre, mint a
bálna, nyílt vizekre. Ott, ha
társra találna, uszonyt lóbál
kacérkodva, vágyva már az
utódokra. Ez az élet körforgása.
Mind vágyunk a boldogságra...

Válasz

Farsangi köszöntő

Én vagyok a titkot morgó
Száz éves jövendőmondó.
Tisztes képem rajza ott van
Ó-kalendáriumokban.
Nem hiszitek el?Csodálom.
Van süvegem, van szakállam.
Tegnap óta, sajnos, érzem,
ókuláré kell már nékem.
A titkokat megleshetem
varászlósan, szemfülesen.
Ha figyeltek, megtanítom,
elárulom, mi a titkom.
Tudja meg kicsinye- nagyja:
ez a farsang kezdőnapja.
Itt a köpönyegem alatt
rejtőzik egy ördöglakat.
Mit lakatol?Megtudjátok:
tréfát, nótát, mókát, táncot.
Szabadítsam rátok őket?
Kérlek!Ettől mi sem könnyebb.
Egy kattintás, kulcsfordítás:
kezdődjék a farsangolás!

Hegyi Füstös István

Válasz

Aranyosi Ervin: Lelkedben ott a Nap

Felébredsz reggel, kitárod ablakod.
Szíved vidám lesz, ha rád nevet Napod!
Lelkedből rögtön árad a derű,
s ilyenkor érzed, hogy élni nagyszerű.
S mi van, ha Napod felhő takarja el?
Kényszerből ébredsz, tudod, hogy menni kell!
Lelkedből ömlik reád a ború,
s hiszed, az élet ilyen szomorú.
Ó, bár csak tudnád, hogy mindig ott a Nap!
Felhők mögött is ragyognak sugarak,
lelkedben mindig ott él a derű,
csak előcsalni, most épp nem egyszerű.
Felhők lelkedben a rossz gondolatok,
mikor azt érzed: - Gyenge, vagy rossz vagyok!
Saját borúdtól nem látod lelkedet,
mikor nem érted, mi történik veled?
Ébredj fel végre, ragyogtasd lelkedet,
álmodd világod, teremts szebb életet!
Lelkedben mindig ott él a Napod,
s csak rajtad múlik, mikor ragyogtatod.

Aranyosi Ervin

Válasz

Aranyosi Ervin : Te milyennek látsz másokat?

A város mellett, az út szélén
egy öreg bölcs üldögélt,
Itt született e városban,
azóta itt éldegélt.
Városába igyekezvén,
arra járt egy idegen,
a bölcset megszólította,
s érdeklődött ridegen.
Milyen népek laknak erre,
milyenek itt az emberek?
Az öreg csak felnézett rá,
s lassan visszakérdezett.
Mondd, te vajon honnan jöttél,
hol élted az életed?
Ahol laktál, hogy érezted
milyenek az emberek?
- Csupa csaló, önző, lusta,
Igaztalan és hazug.
Ezért hagytam magam mögött,
s ide hozott ez az út.
Hát azt bizony nem jól tetted,
elhagytad az otthonod.
Otthagytad a szülőfölded,
de itt is csak azt kapod.
Az emberek oly galádok
erre felé, mint felétek,
rossz célpontot választottál,
rosszból van itt temérdek.
Csupa csalót fogsz találni,
önzőt, lustát, hazugot!
- Azt sem tudod, hogy mit mondok?
Igazat, vagy hazudok.
És a vándor mordult egyet,
sarkon fordult, s távozott:
- Úgy látszik mindegyik város,
s minden ember átkozott.

Alig telt el egy fél óra
s jött egy másik utazó,
Illendően köszöntötte
úgy, ahogyan az való.
Kíváncsi volt Ő is arra,
amit meg is kérdezett:
- Aztán mondja, erre felé,
milyenek az emberek?
A bölcs kicsit gondolkodott...
- Hát milyenek nálatok?
Ha te előbb elmeséled,
megjönnek a válaszok.
Lám, a vándor büszkén mondta,
- Hol máig éltem életem,
csupa igaz emberrel volt,
eddig dolgom énnekem.
Mindenkinek segítenek,
mindenkihez kedvesek,
nagyszerű mind, egytől egyig
igazak és rendesek.
Vajon itt a városodban,
milyen az ember és a nép,
kérdezte az, a bölcs öregtől,
- elmeséled, ha várok még?
- Szerencséd van, városunkban
csupa kedves ember él.
Szólt az öreg - s a helyiekről
minden szépet elmesélt.
Ugyanazt fogod találni
nálunk, amit nálatok.
Békésen élnek a népek,
mesébe illő állapot.
Vándort mindez megnyugtatta,
s fütyörészve ment tovább.
Csodásnak látta a világot,
nem úgy, mint az ostobák...

Egy helybéli ifjú ember,
- a bölcset ismerte rég, -
meghallgatva a két beszédet,
szidta a bölcset ezért.
- Hát öreg, csalódtam benned,
ily kétszínű hogyan lehetsz?
Sosem hittem volna rólad,
hogy bárkit így félrevezetsz!
- Bizony tévedsz ifjú barátom!
válaszolta a jó öreg.
A világ szívünkben tükröződik,
mindenki másképp éli meg.
Kinek a szíve túl gyanakvó,
nem láthat jót, helyén valót,
nem fog találni kedves embert,
csakis galádot és csalót.
Ám, ki szívét szeretettel,
és jósággal tölti fel,
járhat bárhol a világon,
olyan emberekre lel.
Gondold meg kedves barátom,
téged kik vesznek körül?
Szívedben, ha jó a válasz,
örömöt kaphatsz örökül...

Válasz

Mennék eléd, mert itt vagy már közel
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne,keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon,a hátadon tegez
benne az arany nyilakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd s mint fényváró anyám
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz !
Áprily Lajos..

Válasz

Kun Magdolna - Hagyjatok már élni

Én az életem nagy részét végig dolgoztam.
Téli fagytól, hóeséstől nem tántorodtam,
mert volt bennem akarat, volt kellő egészség,
mely segíteni tudta az előrelépést.

Akkor még úgy hittem, hogy szép ez a világ,
hiszen csak elvétve volt benne bűn és gonoszság,
s csak elvétve volt benne oly szív nélküli ember,
akinek az élete kapzsisággal telt el.

Én az élet bölcsességét úgy tanultam meg,
hogy hallgattam mindazokra kik megöregedtek,
és hallgattam azokra is kik olykor-olykor néha,
könnyezve kérleltek a szépre és a jóra.

Most, hogy már felettem is elszálltak az évek,
és lassan-lassan utamnak legvégéhez érek,
csak annyit kérek tőletek, hagyjatok már élni,
hogy ne kelljen idő előtt utamról letérni.

Válasz

Elég időt arra, hogy szerethess, elmondhasd és megtehesd. Elég erőt, hogy túléld a túlélhetetlent. Elég hitet, hogy akkor is reményt láss, amikor már mindenhol elveszett. Elég ölelést, mely a szíved életben tartja. Elég csodát a szürkeségbe, fáradt éjszakába a reggel igazságát. Elég mosolyt, csókot és szerelmet. Életet. Eleget. (Todorovits Rea)

Válasz

Ady Endre



Boldog új évet


Ezúttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kivánok.

Boldog új évet kivánok,
Mindenki tovább bírja
E rettenetet,
E szamárságot,
Mint szegény, mint bírom én, én,
Gyönyörködve,
Óh, én szegény
Lelki kémény.
Boldog új évet kivánok.

Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kivánok.

Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok.

Válasz

Kányádi Sándor


Csendes pohárköszöntő újév reggelén






Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

(1956)

Válasz