Ábrahám Istvánné:

Újrakezdés


A távolság , ami falat épített közénk ,
Megbénította nyelvemet , nincs helye
Beszédnek többé , meglepetés e némaság,
Itt vagyok egyedül két lépésre tőled
Nem látsz és nem hallassz engem .
Félek így magányosan , csendben ,
Mélységes sötétben várok. ...


Felbomlottak bennem elvetélt szavak,
mint eljegelt gyulladások megfagytak,
szétoszlottak lelkemben, megkövültek,
hétrét görnyedve hordoztam őket, ám
mint begyűlő darázscsípés
felduzzadtak bennem a szavak,
mit tegyek, hisz szétszakítanak.
Mint megkelt tészták alacsony vájdlingból
túlcsordulnak megnyíló szájam szélén,
mint vér buggyan ki a fogak résén
lecsöppennek vibráló ujjaimon
mint túlérett őszibarackok és
szétfolynak ezen a papíron, elöntik
mint megáradt vizek törnek át gátakat
megkapart sebek ha fölfakadnak
bennem a szavak megdagadtak
mit tehetnék, szétfeszítenek...
elindulnék, hogy megkeresselek

Válasz

Kedves Magdus.
Köszönöm a veret és mind amit tőled is kapunk.
Kellemes napot és hetet kívánok szeretettel.Mária.

Előzmény

Válasz

Mesék gurulnak...


Ha csukott szemmel is
látlak s elfogódva
kinyílsz majd bennem
mint gondolat-virág,
a vágyból gyökérző
növő pillanatra
rárémül újra
a megdöbbent világ.
És nem értem én sem:
Csodák pitvarából
mesék gurulnak a
hallgatás alól,
míg tűnődve állok
egy elképzelt tavaszban:
Érezlek, itt vagy,
és mégsem vagy sehol...

Kormányos Sándor

Válasz

Még kacag a nyár...


Még kacag a nyár, de érzi már
hogy valahol messze bús szelek
jajgatva sírnak fel az égre,
s lehullnak majd a levelek.

Még kacag a nyár, de tudja már,
hogy ajándék minden pillanat,
mely maholnap emlék lesz szívünkben
ha ősz oson át a fák alatt.

Kormányos Sándor

Válasz

Vavyan Fable---szavai
2015-05-31 21:09:23, vasárnap

Valahogy az az érzésem, mintha mostanáig
egy zsámolyon álltam volna, s ebből az előkelő
magasságból, derűs mosollyal tekintettem volna
le a világra, a lábaim alatt heverőre.
Percekkel ezelőtt valaki kirúgta lábam alól a zsámolyt.
Csak idő kérdése, mikor kezdek el zuhanni.

Vavyan Fable

Válasz

NEMES NAGY ÁGNES:Lélegzet....

Ne hagyj el engem, levegő,
engedj nagyot lélegzenem,
angyalruhák lobogjanak
mellkasomban ezüstösen,
akár a röntgenképeken.

Egy ezüstnyárfát adj nekem,
arcom a rezgő lombba nyújtva
hadd fújjam rá lélegzetem,
s ő fújja vissza szüntelen
új, szennyezetlen életem,
mig kettőnk arca közt lebeg
a lélegzetnyi végtelen....

Válasz

Nemes Nagy Ágnes: Nyári éj

Emelkedik a lassú tenger.
Az álom süllyed, olvadok.
Tárt ablakunk alatt a mélyben
a júniusi éj csobog.

Üveg zöld színű habja szélén
mint fel-felbukkanó halak,
a csillagok kecses csapatban
csobbannak és villámlanak.

S a fák között - kövér korállok
árnyékot-lengető bogán,
haján világító moszattal
átúszik lassan Szent-Iván.

Válasz

Alkony Zagyi Gáborné:

Becsülöm...


Becsülök minden egyes napot,
minden percet, minden szótagot.
A napot, a szelet, csillagot,
minden átélt, hallott dallamot.

Becsülöm mi volt, a tegnapot,
a kínt, mi túlélni tanított.
A magányt, mi velem virrasztott,
a hitet, mi meg nem tagadott.

Becsülök vágyat,indulatot,
az ösztönt, lázat, gondolatot.
A vihart, csendet, alkonyatot,
velem újuló virradatot.

Becsülöm, ahogy szemed ragyog,
őszinteség, mit visszakapok.
Féltésed, ami rám mosolyog,
tükör, melyben még érték vagyok.

TE ÉREZTED?

Válasz

Erdélyi József:

Titok...


Fülembe cseng, míg élek
marasztaló szavad
bár mindig ott lehetnék
Kedves, ahol Te vagy.

Ki vagy? Nem tudja senki,
elég, ha Te meg én.
Maradjon e titok gyöngy
a tenger fenekén.

Ki vagy? Ne tudja senki
elég, ha én tudom,
hogy szeretlek, magamban
le nem tagadhatom.

Tudja gyöngyét a tenger
és csillagát az ég.
Tudja titkát az ember
s legyen neki elég.

Ne tudd Te se, csak érezd,
hogy szeret valaki.
Aki a nagyvilágot csupán
csak Teérted szereti.

TE ÉRZED?

Válasz

Eknéry Lakatosné Irénke:

Mikor megöregszel...


Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!

Mikor megöregszel, akkor majd megérted..!
mert te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.

Hiába gazdag az ,kinek lelke szegény..!!
mert annak az élete egy fabatkát sem ér.!
Hidd el téged szolgál az életben minden,
ahol szeretet van, ott hiány semmiből sincsen.!

TE ÉREZTED?

Válasz