Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind, mindannyian.
Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian
keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban.
Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és
felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább.
Akinek nyugtalan vágyai vannak, az nem boldog. A boldogság az, amikor nem vágyunk semmire.
Mert az élet az valami roppant különös dolog. Az úgy odakötözi az
embert a földhöz, egy völgy hajlatához, vagy egy domb oldalához, úgy
odakötözi még akkor is, ha nehéz és nyomorúságos élet, hogy az ember
lassanként odanő hozzá, gyökeret ereszt belé s lassan otthonának kezdi
érezni akkor is, ha idegen.
A kultúra nem azt jelenti, hogy fogkeféd van és meg tudod indítani a
gramofont. A kulturált ember látni és érezni tudja a szépet és a jót.
Valamennyi embernek ugyanaz a célja, mint Neked: emberi módon akar
élni. Békét és nyugalmat akar. Otthont, vagyis egy szemétdombot, melyen ő
a kakas, aki kukorékol. Azonban több a kakas, mint a szemétdomb. És így
egymás között meg kell osszátok a dombot és a kukorékolást.
Minden vagyonodat elvesztetted. A virágok is elvesztették színpompás
ékszereiket, csak puszta gyökerük maradt meg a föld alatt. Azért ne
hidd, hogy most már többé sohasem fognak virágozni.
A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A
virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön
a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És Te természetesen azt mondod
erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy
kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet?
WASS ALBERT
Kapcsolódó hírek:
Ha csak egy dolgot adhatnék neked.
Mindenkinek egy kellemes hétvégét kívánok!
Az idő lékes hajójában .
Ady Endre: Van olyan perc.