Egy ó-év alkonyán..
Megint elszaladt egy
esztendő és ez is a próbatételek esztendeje volt. Akadtak bőven mélypontok,de
megadatott az erő minden napra. Életünk nagy titka továbbra is az,hogy tudunk é
mindenért hálásak lenni Istennek. Krisztusban rejtőzködő élet nem panaszkodik,nem
ismer zokszót, ujjong ott is ahol más csak kétségbe esik. A közösség, a
találkozás a testvérekkel a gyülekezetben, a jó szomszédi viszony,ezek istennek
felbecsülhetetlen ajándékai és igazi erőforrások. Vajon te akinek bő része mindezekben az elmúlt évben értékeled é ezt? Az Isten úgy rendelkezett hogy egymás
hite által erősödjünk. az élő vizek forrásaira vezet bennünket,hogy belőlünk is
az élő vizek forrásai áradjanak.
Az elmult év is a csendes érlelődés esztendeje
volt. Nem mondhatjuk azt,hogy a „nevem a régi” . Jaj nekünk ha a régiek
maradunk,és nem újulunk napról napra. Vagy fejlődünk lelkileg vagy
lemaradunk,harmadik út nincs.
Vannak kérdések amelyeket nem kerülhetünk
meg,mert hozzánk szólnak:
Mennyivel lettünk hasonlóbbakká
Jézushoz? Mennyit tudtunk csendben
tűrni?
Mennyivel lettünk
szabadabbak önmagunktól? Mennyivel lettünk szelídebbek?
Vajon nyitott szívvel
láttam é más baját, vagy csak az
önmagamé érdekeltek?
Mennyire kötöztek meg az anyagiak?
S így megfáradtam Krisztus követésében?
Az állandóan magával foglalkozó ember állapota
egyre romlik.Nagyon jó ha valaki meg tud
feledkezni önmagáról, mert csak az aki az Úrra tekint,az tud csak igazán
szolgálni másokat.
Fogynak a napok, még alig
pár nap van az ó esztendőből, teljesítsük be Krisztus óhaját: „A békesség
Istene, aki kihozta a juhok nagy pásztorát,örök szövetség vére által, a mi
Urunk Jézus Krisztust, Ő tegyen készségesekké minden jóra,hogy cselekedjük az ő
akaratát,és azt tegyétek ami kedves ő előtte.”
Kommentáld!