2012.junius.10.
„Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.”
Zsoltárok könyve 16:11
Ő az, aki elindított az úton, és majd egyszer tárt karokkal vár téged a
végén. Közben pedig, ha te is igényt tartasz rá, elkísér a kezdettől a
végig. Soha nem marad el mellőled, és soha nem hagy téged magadra. Veled
megy a gerincen végig a verőfényes napsütésben, ugyanakkor a kopár
szakadékok vadregényes sűrűjében is Ő kísér.
És Vele tényleg öröm az út. Akkor is, ha nem igazán látod a végét, ha
nem bírod a fáradtságtól felemelni a fejedet, hogy megpillanthass egy
szivárványt, vagy a felhők felett ragyogó napot. Ő kitart melletted a
zúgó tenger partján és a sivatagban is.
Jelenléte teszi az utat számodra igazán különlegessé, és hidd el, bátran
hagyatkozhatsz az Ő navigációs rendszerére. Soha nem terel tévútra, és
ha a saját fejed után mentél, bizalommal hozza életedbe az
újratervezést.
Miért mennél egyedül tovább, barátom? Kérd Istent, hogy csatlakozzon
hozzád, élje meg veled életed túráját! Nem lesz egyszerű, nem lesz
fenékig tejföl, de ott lesz melletted mindvégig, és ez mindennél többet
jelent.
Kommentáld!