TÚLSÁGOSAN ÖSSZETÖRT?
Mi ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. (2Kor 3,18)
"Sajnálom," - mondta férjem - "óvatosabb is lehettem volna a
mosogatásnál". Kedvenc porcelán csészém darabjai hevertek a kezemben.
"Biztos helyre hozható!" - mondtam. Férjem ingatta fejét, "Ha meg is
ragasztod, a tea kifolyhat belőle." Bólintottam, és vonakodva dobtam
darabjait a szemetesbe.
Teltek-múltak a hetek, és a csészéről el is feledkeztünk a karácsonyi
készülődésben. Karácsony reggel, a padlón szanaszét heverő, gyűrött,
fényes-színes karácsonyi csomagolópapírok között kilencéves fiam
keresett valamit a karácsonyfa alatt. "Már minden ajándékodat
kibontottad!" - kötekedtem vele.
"Ez az én ajándékom, neked!" - mondta, és az ölembe tett egy zöld
fóliába csomagolt cipős dobozt. Amint kinyitottam, nagyot dobbant a
szívem: a teáscsészém volt az. "Tudom, mennyire szereted ezt a csészét,
ezért kiszedtem a szemétből, és összeragasztottam." Könnyes szemmel
nézegettem a helyreállított csészét. Csorba és repedezett volt, a
ragasztó is kifolyt itt-ott, de nekem a csésze gyönyörű volt.
Ahogy magamhoz öleltem fiamat, a karácsonyi történet új jelentéssel
gazdagodott számomra. Ahogyan a csésze, én is egy törött edény voltam.
Jézus által azonban tökéletes vagyok Isten szemében, alkalmas az Isten
országára.
Imádság: Irgalmas Istenünk, köszönjük, hogy hozzád hasonlóvá formálódunk dicsőségről-dicsőségre! Ámen.
A karácsony emlékeztet, hogy Isten összetörtségünkben is szeret.
Karen Y. Foster (Kalifornia, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÖSSZETÖRTNEK ÉRZIK MAGUKAT!
Kommentáld!