2007. szeptember 24. hétfő - 10:35 | beküldő: Sheia

Te, aki tiszta szívvel érzel, látsz s szeretsz, Te, aki szenvedéllyel
suhansz a Végtelen partjain át szabadon, életigaz utadon, áldás és a
csoda vagy - léted jogán Valóság egy valótlan világ
szerelmén....
Csendillatláng tiszta virág, lelked égmélyóceán, ölelésed a szerelem,
Örökből tisztasugár….súlytalan vagy, bár emberként édes álmod
álmodod, hallom hangod, bár a Csendben létlelkeddel hallgatok s csak
ölellek ölelésben….
Mi csillagokon túlról is csak szeretjük Egymást.
Köszönöm, ember is lettél Teljességből álmodon, köszönöm az igaz
szépség tükrét tiszta arcodon, hogy érezhetem, ölelhetem létünk
emberörömét, s érezhetem, megélhetem istenségünk örökét –
Bennem
s Benned egyaránt – a fehér kör tiszta lelkén.
Eljövendő is elsuhan, s minden, mi volt, álom már â013 szerethetlek
létóceán pillanatúj vanságán, változónak életedben s öröknek a
szeretetben.
S szent minden, mi megosztható, minden érzés s érintés, szent az
összetartozás szabadsága s öröme, szent a varázs, mely lélekben
fogant.
Vágyad él és lánggal ég, hogy boldoggá tegyen s Én a Boldogságot
kívánom Neked, mindazt, ami Számodra Az.
A Boldogságot, ami előtt meghajol a Csend és megszólal, hogy tudd:
örömöddel a Minden lett több, s kiterjed egy tiszta ÚjVilág, a sugárzó
Új, ami gyöngéd, szép, valós s nemes, bár egyszerű és áttetsző, hisz
Te álmodod Önmagad számára – s e világ is Te Vagy, s én köszönöm,
tiszta földed átölelhetem.
Minden kis lélegzeted áldott és szabad, s minden vágyadban kísérjen
beteljesedés s végtelen öröm s a szerelem teljessége.
Hisz a Végtelen csak végtelenül s teljesen örülhet….
S Én szeretlek Téged létedben Önmagadért.
Fényből a Fény
a Teljesség lelkével
emberként is ölelheti s érezheti EGYMást a létezés szeretetörömén.
S a Teljesség köre
az Áldottak vágyán
újra kiterjed és valóban beteljesül.
Köszönöm.
Te, aki tiszta szívvel érzel, látsz s szeretsz, Te, aki szenvedéllyel
suhansz a Végtelen partjain át szabadon, életigaz utadon, áldás és a
csoda vagy - léted jogán Valóság egy valótlan világ
szerelmén...