február 27.
SZOMORÚ SZOLGATÁRSAK
"Látván pedig a szolgatársai,
amik történtek, felettébb megszomorodtak, és elmenvén mindent megjelentettek az
õ uroknak, amik történtek." Máté 18,31
Nem csodálom, hogy a szolgatársak
megszomorodtak. Kérem az Urat, juttasson eszedbe mindent és mindenkit, akivel
ezt tetted a száz dénárért, a semmiért, amikor neked tízezer tálentumos
adósságot engedett el az Úr. Nem tudom, az angyalvilág nem szomorú-e most
miattunk? Nem úgy néznek-e ránk, hogy akik a kegyelemnek ilyen nagyságát élték
át - amibe angyalok kívánkoznak beletekinteni -, azok ilyenek?! Nem azt kell-e
látniuk embereknek, hogy hívõ létére nem lesz irgalmasabb, szeretõbb?! Sokszor a
szívünk keménysége miatt nem vesszük észre, mit szenved mellettünk a másik
ember. A szomorú társak: "Elmentek, és mindent megjelentettek az õ uroknak." Hát
nem tudtak mást csinálni, nem tudtak hallgatni? Mindent be kellett mindjárt
súgni? Lehet, hogy most ezt gondolod. Én sem tudok mást csinálni, mint
odaborulni az Úr elé, és imádságban elmondani neki mindent. Vajon a te szíved
keménysége nem indított-e már sokakat arra, hogy elmenjenek az Úrhoz, és
imádságban elmondjanak Neki mindent, am i nekik is fáj, amire úgy érzik, hogy az
Urat is megszomorítja? Szüksége volt az Úrnak arra, hogy elmondjanak neki
mindent? Nem, nem volt. Hiszen Õ úgyis lát mindent, és tud mindent. A szolgáknak
van szükségük arra, hogy olyan kapcsolatban lehessenek Urukkal, hogy elsõsorban
Neki jelentsenek meg mindent, ami fájdalmas és szomorú a számukra egy másik
ember életében.
Kapcsolódó hírek:
Megdorgálta a szelet
Nem törődsz velünk?
Jézus nyugalma
Jézus alszik