Minden
barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már
találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha
ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az
ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol
együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt."
A
szerelemnek és a barátságnak csak egyetlen rokon vonása van, s ez: ha
felbomlik, annak oka sohasem a Másik, hanem mindig az Én.
"Amit
szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész
világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig.. Ismerd meg, hódítsd
meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak
nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen gyönyör, halállá
válik..."
Valami
érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag
a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis
bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol
találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem
kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van,
és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni.
Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindíg azt fogom érezni,
hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.
Kapcsolódó hírek:
Müller Péter az igazi nőről.
Idézet.
Mit ér az élet szeretet nélkül?Nichi-ya Nikoletta.
Köszönöm azoknak a kedves látogatóimnak a hűségét, akik akkor is eljöttek hozzám, mikor nem lehettem itt!