Mindennapok .

SZERELEM HULLÁM HOSSZÁN.

11 éve | [Törölt felhasználó] | 1 hozzászólás

Elmúltak a szép napok, elszálltak az évek,
Csak régi sebeim fájdalmát látom, ha a szemedbe nézek.
Nincs már benne jókedv, öröm, kacagás,
Nincs már meg az a tüzes, vad lázadás.
Eltűnt a fénye, s az a különleges csillogás,
Melyet oly sokszor láttam, de rajtam kívül senki más.
S ha magamba tekintek csak összedőlt üres romokat látok,
Ha a tükörbe nézek, igaz mosolyt már régóta nem találok.
Helyette arcomat éjenként könnytenger borítja el,
Szívem üvölt, de hangjára csak a sötét csend felel.
S könnyem éget, perzsel amint elhagyja szemem,
Majd a párnámra hull, tanulságot hagyva ott nekem.
Ám nem jó tanár, hisz még mindig nem tudom,
Egyedül, nélküled, hogy menjek az úton.
Igyekvőn szedném lábaim, hogy messzire érjek,
De minden lépésemben a régi emlékek mesélnek.
Mindenkiben azt látom, mi egykor bennem égett,
Míg én üres vagyok, s már rég nem látlak téged.
Ám ha mégis látlak, tőlem messze vagy,
Messzebb, mint a Hold, a csillagok, s a fénylő Nap.
S karom feléd nyújtani már nem tudom,
S te már nem hallod, amikor a nevedet suttogom.
Már csak magamban őrizhetem a múltat, halkan, titokban,
Már nem én hallhatom, szíved mily’ ritmusra dobban.
S tudom, az én szívem úgy dobogni nem fog már,
Mert ez az érzés az életben csak egyszer jár.
Így lehunyom a szemem, s utat adok az újabb könnyeknek,
S csak remélem, hogy sose feledi el, ha valakit egyszer igazán szerettek.

Ismeretlen szerző.

KÜLDÖM AZ IFJÚSÁGNAK:SZERETETTEL.MÁRIA.

Címkék: 2012.november.19

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Kiss Gyula

Aki igazán szeret
Az élet egyik fontos alkotórésze az érzelmi világunk,
Amely egyénenként változó, akár az, hogy melyik a kedvenc virágunk.
Lehet bárki csinos, izmos, gyönyörű, ha "üres" belül,
A látszat gyakran csal, sokszor a rossz kerül felül.

Ígérgetni, ámítani szinte mindenki tud, s ezzel a célját is eléri.
Már rég megkapta amit akart, mire a másik a helyzetet felméri.
Akkor jön a csalódás! Fájdalom hasít az ember lelkébe,
Még a becsapott érzi bűnösnek magát, s ez nem fér a fejébe.

Számos külső behatás ér bennünket, úgynevezett "jóakarók" által,
Kik minden rosszat mondanak ránk, bár felelősséget ezért egyik sem vállal.
Aki igazán szeret, csak a másikra figyel. Ő a fontos neki.
Ha bármit kér tőlünk megtesszük, bízva, hogy abban kedvét leli.

Örülünk, ha örül, segítjük, ha bajban van, ha bánatos,
Megpróbáljuk támogatni, ahogyan az éppen kívánatos.
Apró figyelmességekkel lepjük meg, mindig gondolunk rája,
Hiszen számunkra "Ő" a természet legszebb virága.

Elhozhatja szívünknek a tavaszt, még ha kint süvít is a tél szele,
Minden lényegtelennek tűnik, mikor együtt lehetünk vele.
Érzéseinket inkább tettekkel mutatjuk ki. Félünk a kimondott szótól,
Bár lehet éppen ennek a hiánya az, ami elzár a "jótól".

Míg világ a világ, érzelmek uralják az életünk útját,
Ha őszinték és kitartóak vagyunk, megnyitják előttünk a szerelem "kútját".
S akkor eljön az idő, mikor érezzük, talán megtehetem,
Kimondom, történjen bármi, Én mégiscsak szeretem!
Szeretettel,Irenke