Amikor Hudson Taylor misszionárius első ízben utazott Kínába, a
vitorlás hajó útját sokszor akadályozta a szélcsend és az ellenszél. Egy
alkalommal egy olyan sziget mellett hajóztak el, amelyen kannibálok
laktak. És éppen itt megint alábbhagyott a szél, és a hajó a tükörsima
vízben lassan sodródott a veszélyes partok felé. Az utasokat elfogta a
rémület, ha arra a borzalmas fogadtatásra gondoltak, amelyre
számíthattak. A kapitány ebben a nagy szükségben a misszionáriushoz
fordult és azt mondta neki:
- Ön hisz abban, hogy Isten meghallgatja az imádságot. Nos, kiáltson hozzá! Ha az ön imádsága nem segít, mindnyájan elveszünk.
- Imádkozom – felelte Hudson Taylor – de csak azzal a feltétellel, ha
felvonja az összes vitorlát, hogy a szélnek, amit Isten küld, legyen
mibe belekapaszkodnia.
A hitetlen kapitány nem akarta nevetségessé tenni magát és a teljes
szélcsendben felhúzatni a vitorlákat. A misszionárius azonban
kijelentette, hogy addig nem imádkozik, amíg a kapitány nem teljesíti az
ima meghallgatásának feltételeit.
Egyre közelebb sodródtak a parthoz. S akkor végre a kapitány
teljesítette utasának kívánságát, noha a levegő meg sem rezdült. Hudson
Taylor visszavonult a kabinjába, és az Úr elé vitte a helyzetüket.
Miközben még imádkozott, hangosan kopogtak az ajtaján. A kapitány állt
az ajtó előtt és így kiáltott:
- Még mindig imádkozik, hogy meginduljon a szél? Abbahagyhatja. Erősebb
szél támadt, mint amennyire szükségünk van. – És így is volt. A
legnagyobb veszély pillanatában, amikor a hajó már egészen közel volt a
szárazföldhöz, feltámadt a szél, amely visszavitte a hajót a nyílt
tengerre.
Kapcsolódó hírek:
AJÁNDÉK A VILÁGNAK.
A DICSŐSÉG ORSZÁGA.
Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Napi Evangélium.