Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. 
Volt neki három lánya: Anna, Éva és Zsuzsa. Nagyon szerették egymást, soha nem veszekedtek, addig, míg az apjuk el nem küldte őket, szerencsét próbálni.
Ment Anna, találkozott egy kutyával, aki borzos, mocskos és elhanyagolt volt. 
A kutya kérte, hogy segítsen. Anna segített is, cserébe kívánhatott egyet. Azt kívánta, hogy lehessen még tíz kívánsága. 
El is ámult a kutya, ilyen okos embert nem látott még. 
Alig mondta el a kutya, a lány rákiáltott. 
- Azt kívánom, hogy legyen palotám, legyenek szolgáim, és hogy a testvéreim hajoljanak meg előttem, ha ideérnek. 
- Jó, de többet nem kívánhatsz! Menj, várjad őket a harmadik fa mellett. 
A lány elment. 
A szegény ember elküldte Évát is szerencsét próbálni. Éva ment is, nem kellett kétszer mondani. Ő is ugyanolyan büszkén ment, és egyszer csak egy nyúl ugrott elébe. 
- Gyere, tisztíts meg! 
- Jövök én! - mondta a lány és egyszeriben letisztította. 
- Kívánj egyet és azonnal teljesülni fog! 
- Azt kívánom, hogy lehessen tíz kívánságom. 
- Ilyen ravasz embert nem látott a világ! – mondta a nyúl. De alig mondta ki, a lány felkiáltott. 
- Azt kívánom, hogy legyen palotám, legyenek szolgáim, és hogy a testvéreim hajoljanak meg előttem. 
- Jó, de ne kívánj többet, menj a harmadik fához, s ott vár rád a palota. 
El is ment a lány. 
Útnak indult Zsuzsa, a legkisebb lány is. 
Ő is büszkén ment, de elébe ugrott egy róka. 
- Tisztíts meg! – mondta, és a lány megtisztította. 
- Kívánj egyet! – mondta a róka. 
- Azt kívánom, róka koma, hogy én szeretetben éljek. 
A róka átváltozott királyfivá és megkérte a lány kezét. Elmesélte, hogy el volt átkozva mindaddig, míg egy igaz, szerény kívánság nem lesz. 
- A másik két lánnyal is próbálkoztam – mondta –, de nagyravágyók voltak, ezért a többi gonosz mellé küldtem őket. Akarod megnézni? 
- Akarom, mutasd meg. 
- Menjünk, nézzük meg. 
Mentek, mentek és egyszer csak odaértek a harmadik fához. Ott egy csomó ember sírt, mert be voltak zárva. 
- Nem azt kívántam, hogy szeretetben éljek? Ez nem szeretet. 
- Légy szíves, engedd ki őket. 
- Elengedem, de ti ketten itt maradtok. 
A két lány bocsánatot kért, és cserébe szobalányok lehettek. 
A szegény emberből pedig bíró lett, az ő kezében volt a szegények sorsa. 
Ez a mese vége, ha a lányok ki nem békültek volna, az én mesém is tovább tartott volna.

forrás: marikamama.irasai.hu