És az Úrnak Lelke eltávozott Saultól, és gonosz lélek kezdte gyötörni Őt, mely az Úrtól küldetett.”
1Sámuel 16,14
Saul kétszer mondta
ki Sámuel elôtt, hogy vétkeztem. Rettenetes, amikor az ember a
bűnbánatot félbűnbánattal fejezi be. Amikor bűnbánatunk mögött ott van a
“de”, tudhatjuk, hogy Isten előtt nem kedves. Féldolgokat Isten nem
hallgat meg. Isten egészen adta magát, és egészet vár tőlünk is. Olyan
igent, aminél nincs feltétel, nincs “de”. Saul életében az a tragédia,
hogy elmulasztja az utolsó lehetőséget, és ettôl kezdve meredeken zuhan
az útja a kárhozatig. Az Úrnak Lelke eltávozott tôle. Sokszor észre sem
veszi az ember, amikor ez megtörténik. Egy darabig nagyon megdöbbentett,
hogy a gonosz lélek, ami Sault gyötörte, “az Úrtól küldetett”. Jogosan
küldetett. Az Úr Saullal befejezte a kapcsolatot. Amint Isten Lelke
eltávozott tôle, jött a gonosz lélek, nem maradt üresen a szíve. Ha nem
fogadod be Jézust, a te szíved sem marad üresen. Már az első lépésnél
érezheted, hogy baj van. Jönnek a gyötrő gondolatok. A gonosz léleknek
ez a jellemzője. A Szentlélek soha nem gyötör, csak megfedd,
megszomorít, de soha nem gyötör. Saul elhozatja Dávidot. Megszerette,
meg is üzeni apjának, hadd maradjon nála. Aztán elindul az irigység, a
féltékenység, és ellensége lesz Dávidnak egész életében. Hányszor van
bennünk: milyen jó lenne, ha az a másik nem lenne! Nézz körül, mit
teszel, mit mondasz féltékenységből. Ne engedd, hogy tönkretegyen! Jézus
életén is láthatjuk végig, hogy mindnyájan rosszat gondoltak, és
gondoltunk felőle. Bűneinkkel adtuk Őt keresztre. Ami-kor vétkezel, Őt
bántod, minden bűnöd Neki okoz fájdalmat. Engedd, hogy feletted is Ő
győzzön!
Kommentáld!