A jóságos Úr bocsássa meg ezt mindenkinek, aki kész volt arra, hogy az Úristenhez folyamodjék. (2Krón 30,18-19)
"De anya, Jézus nem törődik azzal, hogy mit veszek
fel, csak azzal, hogy a templomban vagyok!" - replikázott a lányom,
miközben mérgesen felrohant a lépcsőn.
Ragaszkodtam ahhoz, hogy cserélje át farmernadrágját egy ruhára,
mielőtt a templomba indulunk. Engem még úgy neveltek, hogy a farmer nem
megfelelő viselet a templomban, és a vasárnapi istentiszteleten meg kell
próbálnunk a legelegánsabban kinéznünk. A lányom megkérdőjelezte a
számomra fontos szabályt. Ragaszkodtam álláspontomhoz, mert szerintem
csak a szülői tekintély ellen lázadt. Átöltözött, és elmentünk a
templomba - a lányom az egész úton duzzogott.
Később a hét folyamán olvastam egy bibliai szakaszt, amely egészen
más megvilágításba helyezte nézeteltérésünket. A 2Krón 30,18-27-ben
Ezékiás örömmel fogadott mindenkit, akik készek voltak az Úrhoz
folyamodni, függetlenül attól, hogy betartották-e a hagyományos templomi
szabályokat. Az emberek áldásban részesültek, és az egész nép is. Isten
szólt hozzám, hogy kisebb hangsúlyt fektessek a külsőre, sokkal
fontosabb, hogy mi történik lányom szívében. Elhatároztam, hogy
félreteszem a vasárnapra felállított szabályaimat, és inkább bátorítom
lányomat a feltétel nélküli istentiszteletre.
Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy minden téged kereső embert elfogadjunk, és bátorítsunk. Ámen.
IMÁDKOZZUNK A SERDÜLŐ GYEREKEK SZÜLEIÉRT!
Kapcsolódó hírek:
Szemtől szemben a világegyetemmel