Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen
szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját
gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást;
annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.”
Zsidókhoz írt levél 10:24-25
Néhány alkalommal hallottam már idősebb hívőktől, hogy
ők már nem fogják otthagyni az egyházunkat. Ebbe születtek, ebben nőttek fel,
és ebben is akarnak meghalni. Szép dolog a ragaszkodás, és a következetesség,
de itt nem az egyház elhagyásáról van szó. Az előbbi érvelésekhez csak annyi
kérdésem lenne, hogy ha igazán akarják követni Jézust, és ő máshová vezeti
őket, mint ahol felnőttek – miért ne lehetne a lelkiismeret és a meggyőződés
hangjára hallgatni? Krisztushoz, vagy egy bizonyos felekezethez kell elsősorban
ragaszkodnunk?
A Zsidókhoz írt levél írása idején még nem volt több
száz féle keresztény egyház. Aki megtért és megkeresztelkedett, az nem is
nagyon akart visszatérni régi életéhez. Sokan még az életüket sem sajnálták Krisztusért.
Voltak viszont olyanok is, akik valamilyen személyes sérelem miatt elmentek a
helyi gyülekezetükből, és másik közösséget kerestek, talán egy másik közeli
helyen. Pál több ilyen problémát említ meg leveleiben.
Mi lehet e mögött, és miért nem megoldás a vándorlás?
Vándorlás, mert aki egyszer valahol nem találja a helyét, az valószínűleg máshol
sem fogja, és onnan is tovább áll.
Sajnos vannak estek, mikor komoly sebeket kap valaki
még a gyülekezetben is. Sokféle ember van együtt, különböző lelki szinten és
még az Ördög azon mesterkedik, hogy felhasználjon megtéretlen embereket mások
elkeserítésére. Ahol emberek vannak, ott feszültségek, eltérő ízlések és
vélemények is lesznek. Vannak, akik
közelebb állnak hozzánk, és van akivel nehéz megtalálni a közös hangot. Mindezekkel
együtt az egyház – és benne a helyi gyülekezet – egy Istentől rendelt lelki
közösség. Ő hívott el engem és a hittestvéremet is, hogy vele és egymással
közösséget alkotva szolgáljunk, miközben formálódik a jellemünk.
A gyülekezet egy nagyszerű eszköz, hogy egymást
kiegészítve és támogatva szolgáljuk Isten és az embereket. A gyülekezet, egy
Istentől rendelt hely, ahol megtanulhatom a feltétel nélküli szeretetet, a
megbocsátást, a konfliktuskezelést, a csapatmunkát és sok más dolgot, ami
előnyömre válik.
Krisztus második eljövetel közel van. Nincs idő a
gyerekes vitákra, a sértődésekre, a „durcáskodásra”. Ha komolyan vesszük, hogy Jézus
szeretnénk követni, ne engedjünk Sátán hazugságainak, hanem éljük ott hívő
életünket, ahová ő helyezett bennünket.
Kapcsolódó hírek:
Egy szép történet.
Napi evangélium.
Reményik Sándor: Szeretnék példát venni...