Dávid folytonosan emelkedett és növekedett, mert az Úr, a
Seregek Istene vele volt.”
2Sámuel 5:10.
’Persze! Dáviddal vele volt az Úr, meg folyton csak
növekedett! De mi van velem? – teszed föl a kérdést. – Egyik kudarcom a másikat
éri!’
Azért, ha belegondolsz, hatalmas mélységeket járt be ez a
Dávid. Tényleg nem volt fenékig tejföl az élete! Gondold végig: Saul üldözte,
az életére tört, legjobb barátjától elválasztották, aki aztán fiatalon meghalt,
egyik pusztából a másikba, egyik barlangból a másikba menekült az őt üldöző
Saul elől. Aztán amikor kicsit kezdett felfelé ívelni az életútja, egy
rettenetes bűnt követett el. Nyíltan áthágta a hetedik parancsolatot, és
meggyilkolt egy ártatlan embert. Aztán meghalt az egyik fia, a másik lázadóvá
vált… Soroljam még?
Persze tudom, a Te sorsod is mostoha. Te is nagyon sok
dolgon mentél át.
De figyelj csak, mit ír a Szentírás Dávidról?
Folytonosan emelkedett, lelkileg növekedett és Isten áldása
volt vele.
Hibái, bűnei ellenére.
Az üldözés ellenére.
A kudarc ellenére.
A gyász, a szomorúság, a veszteség ellenére – talált
kapaszkodót!
EMBER volt! A maga rengeteg hibájával, nyomorúságával. De
megtalálta Annak kezét, akibe erősen kapaszkodhatott.
Tehát – Dávid története a valóságban a TE és az én történetem.
Kérlek, a kipontozott részre írd be a nevedet – és olvasd el
ÍGY a mai Igét!
„………………… folyamatosan emelkedett és növekedett, mert az Úr,
a Seregek Istene vele volt!”
Hogy hangzik?
Kérlek, ragadd meg még ma Isten feléd kinyújtott kezét!
Meglátod, az eredmény nem marad el!
Kapcsolódó hírek:
Napi evangélium.