Közösek abban, hogy megtagadták Jézust, és ugyanarra a mélypontra
jutottak el. Különböznek abban, hogy Júdás nem tudott kiemelkedni ebből
az állapotból, Péter viszont új életet tudott kezdeni. Péter és Júdás
benne lakozik mindannyiunkban.
Júdás akkor kerekedik felül, ha kilátástalannak látjuk
életünket, Péter akkor kerekedik felül, ha túllátunk a legmegrázóbb
eseményen is. A mélypont az, ahonnan csak segítséggel bírunk felkelni.
Júdás nem kért segítséget, Péter kért, és kapott is. Ha
istenkapcsolatunkat nem újítjuk meg, akkor pókhálószerűen beszövi
életünket egy olyan öntudat, hogy mindent meg tudunk oldani magunkban.
És azt hisszük, hogy az a biztos, amit nem bízunk másra.
Júdás zárt ember, Péter nyitott. Júdás a múlt embere, Péter a
jövőé. Júdás csak hátrafelé tud nézni, Péter előre is. Igaz, hogy
mindkettőjüknek volt egy olyan jelen pillanatuk, amikor teljesen
kitaszítottnak érezték magukat, és innen nagyon különbözően léptek
tovább. A megtérés lehetősége sohasem veszik el.
Valójában mindketten kősziklák. De mennyire különbözőek.
Júdás kővé merevedett lelkű ember, akinek halál utáni élete Isten titka.
Péter pedig az a szikla, amelyre építkezni lehet. Tanuljunk Júdásból,
hogy Péterré váljunk.
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.