Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. (Jn 3,17)
Amikor az első tanítási évemre készültem, az igazgatóm
azt javasolta, hogy hagyjam, hogy a másodikos diákjaim segítsenek a
házirend összeállításában, és annak betartása és megszegése
következményeinek kidolgozásában. Egy pár jutalomra vonatkozó javaslatot
elfogadtam, mint például elsőnek lenni a sorban, vagy a nap végén
szabadidőt adni. De a büntetésre vonatkozó javaslataikat el kellett
vetnem - ezek között szerepelt az ebédtől való megvonás, vagy rizsen
térdeltetni a nap hátralevő részében. A diákok túl szigorúak voltak. A
szerető tanárok szeretnék megjavítani a rossz viselkedést, de nem
akarják, hogy a diákok utálják az iskolát.
Gyakran gondolok erre az élményre, amikor azt hallom az emberektől,
hogy Isten földrengést küldött Haitira, hogy megbüntesse, vagy hurrikánt
New Orleansra, hogy megleckéztesse az ott lakókat. A mi Istenünk
szerető Isten, aki nem így cselekszik. Nincs is erre szüksége. Mint
ahogy a kis másodikosok, mi kegyetlenül büntetjük magunkat. De Isten
folyamatosan megadja nekünk a szabadságot és a megbocsátás örömét.
Imádság: Szerető Istenünk, köszönjük, hogy
megtöltesz minket jelenléted örömével. Segíts emlékeznünk arra, hogy még
akkor is szeretsz bennünket, amikor vétkezünk. Ámen.
Isten szeret és megbocsát.
IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY ÉREZZÜK ISTEN JELENLÉTÉT!
Kapcsolódó hírek:
Jobbulást
MEGBECSÜLÉS.
Levél Billynek, a bohócnak
Ma olvastam. Mt 14,22-33.