Fényes kávéház előtt egy kislány megáll
Karján orgonavirággal tele kosár
A portás rákiállt: "Hordd el magad!
Virágot árulni itt nem szabad!"
A kis virágárusleány tovább siet
Két gyönyörű kék szeméből a könny pereg,
Az égen ezüstösen sütött a hold
A kislány csendesen igy dalolt:
Orgonavirág, oh ne menj el, maradj velem
Orgonavirág engemet ne hagyj itt el
Ugye, te megérted a bánatom.
Hogyha nem is mondom, mi fáj nagyon
Orgonavirág, oly árva az én szívem
Boldog a világ mégis bús az életem
Orgonavirág mondd miért nincs egy szerelmesem
Orgonavirág súgd meg nekem.
Évek múlva a portás úr nagyot köszön
Hat üléses autó áll meg,
Vajon ki jön
Az ajtó nyílik s egy tündér kilép.
Mindenki azt mondja: jaj de szép!
Csak az öreg portás sóhajt, jaj Istenem.
Ezt a tündért valahonnan én ismerem
Amig a portás ily zavarba volt,
A tündér csendesen így dalol:
Orgonavirág, oh ne menj el, maradj velem
Orgonavirág engemet ne hagyj itt el
Ugye, te megérted a bánatom.
Hogyha nem is mondom, mi fáj nagyon
Orgonavirág, oly árva az én szívem
Boldog a világ mégis bús az életem
Orgonavirág mondd miért nincs egy szerelmesem
Orgonavirág súgd meg nekem.
Kommentáld!