Egy alkalommal, amikor Jézus befejezte tanítását, elbocsátotta a sokaságot és hazatért. Otthon azt kérték tőle tanítványai: „Magyarázd meg nekünk a szántóföldről és a konkolyról szóló példabeszédet!” Kérésükre így magyarázta meg: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld ez a világ. A jó mag az Isten országának a fiai, a konkoly pedig a gonoszság fiai. Az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan aratáskor összeszedik a konkolyt és elégetik, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, azok összeszednek országából minden botrányt és minden gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik. Ott majd sírás és fogcsikorgatás lesz. Akkor az igazak ragyognak majd Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!”

Mt 13,36-43

Elmélkedés:

A mai evangélium megértésében segít, ha röviden felidézzük a búzáról és a konkolyról szóló példabeszédet (vö. Mt 13,24-30). A gazda szolgái jó magot vetnek a földbe, de éjszaka a gonosz konkolyt, azaz gyomnövényt vet közé. A gonosz mesterkedése azonban csak valamivel később, a vetés kikelése után derül ki. Ekkor a szolgák azonnal nekifognának a konkoly kiirtásának, de a gazda ezt nem engedi, hanem hagyja mindkettő növekedését, és csak az aratáskor történik meg a hasznos és a haszontalan növények szétválasztása. A tanítványok azért kérik Jézus magyarázatát a hasonlattal kapcsolatban, mert bizonyára ők sem értik a gazda viselkedését. Miért hagyja a gonosz növekedését, miért nem lehet azonnal elpusztítani? Erre a válasz az lehet, hogy Isten türelmes, s türelmével lehetőséget ad a gonoszoknak életük megváltoztatására, megjavítására.
A magyarázatban hangsúlyt kap a végső időkben bekövetkező ítélet. Elképzelhető, hogy az ezzel kapcsolatos kijelentéseket nem Jézus tette, hanem Máté evangélista az első keresztény közösségek várakozását fogalmazza meg, amely közösség tagjai az Emberfia közeli visszatértét és ítélkezését várták. Az Úr igehirdetésében, tanításában ugyanis az ítélet helyett inkább kerül előtérbe az emberek üdvözítése, mintsem megítélése, bár a bírói feladat valóban az Emberfiáé.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, jóságos Atyánk, egyetlen nap sem múlhatna el anélkül, hogy ne gondoljunk testvéreinkre is, akik Krisztus által egyek, egy test és egy lélek a te egyházadban. Még inkább meg kell emlékeznünk imáinkban papjaidról, hogy gyermekeiddé, igaz testvérekké tegyenek bennünket. Milyenek ők hozzád, egymáshoz és hozzánk? Ettől függ lelkileg az új és jobb világ felépítése. Add meg, Urunk, hogy papi szolgáid által, az ő fáradozásaikkal mind jobban érezzük egyházunkban a közös Atya szeretetét. Add, hogy mindnyájan testvérekké váljunk a Szentlélek örök, megfiatalító erejében.
Cserháti J.