Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben odalépett hozzá a Zebedeus fiúknak anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.”
Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”

Mt 20,20-28

Elmélkedés:

A tizenkét apostol névsorában két Jakab nevezetűvel találkozunk (vö. Mt 10,2-4, Mk 3,16-19 és Lk 6,14-16). A mai napon az idősebb Jakabnak nevezettet ünnepeljük, aki Zebedeusnak volt a fia és ő volt a bátyja János apostolnak és evangélistának. Péterrel, Andrással és testvérével, Jánossal együtt Jakab is a Jézus által elsőként meghívottak közé tartozik.
A mai ünnep evangéliuma azt az eseményt beszéli el, amikor Jakab és János édesanyja azzal a kéréssel fordul Jézushoz, hogy messiási országában az ő két fia ülhessen majd az Úr mellett. A kéréssel a két fiú is egyetértett, hiszen anyjuk velük együtt adja elő különleges kérését. Az eset arról tanúskodik, hogy a hatalomvágy, a dicsőségvágy és az egymás közötti versengés még az apostolok között is előfordult, s e kísértések nem csupán kettőjüket érintették, hanem a többieket is.
Jézus nem olyan hatalmat ígér nekik, mint amilyet ők most elképzelnek a maguk számára, hanem a mennyei dicsőséget, amelyet ők szenvedések árán szerezhetnek meg. Az Úr kérdésére kifejezik, hogy készek „inni a szenvedések kelyhéből,” bár ekkor még pontosan nem értették, mit is jelent ez. Ez az ígéret Jakab apostol életében valóra vált, hiszen az apostolok közül elsőként ő adta életét Krisztusért.
Kész vagyok-e osztozni Jézus szenvedésében, hogy dicsőségében is részesítsen?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram Jézus, légy az én Megváltom! Megtestesülésed legyen az én örömöm, evangéliumod az én tanításom, egész életed az én példaképem, szenvedésed az én megváltásom, a te gyalázatod az én dicsőségem, a te halálod az én életem, a te föltámadásod az én vigasztalásom, a te mennybemeneteled az én reménységem, a te újra-eljöveteled az én hozzád térésem.