Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az az én tanítványom –- bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.

Mt 10,34 – 11,1

Elmélkedés:

Bizonyára kissé elcsodálkozunk Jézus mai evangéliumban olvasott kijelentésein. Ő, aki azt mondta magáról, hogy „szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29), miért mondja visszautasíthatatlan módon, hogy nem békét, hanem kardot hozott a földre, és azért jött, hogy szembeállítsa egymással a családtagokat. Hogyan egyeztethetőek össze egymással e kijelentések? A mi Urunk furcsának tűnő szavait nem úgy kell értelmeznünk, mintha az volna a célja, hogy békétlenség, ellenségeskedés alakuljon ki a családok és nemzetek között, hanem inkább arról van szó, hogy szavai miatt megosztás keletkezik, mert egyesek készséggel hallgatják és követik tanítását, miközben mások elutasítják azt. A megosztás tehát nem cél az ő számára, hanem tanításának rossz mellékhatása.
Az emberek megosztásának, egymással való szembefordulásának oka a Jézusban való hit és az ő elutasítása, azaz a hitetlenség találkozása. A hívő nem kívánja feladni, megtagadni hitét, a hitetlen pedig nem akar változtatni magatartásán, életmódján. Az Úr szavaiból úgy tűnik, hogy a Jézushoz való tartozás előbbre való a családi kötelékeknél, azaz a családi békesség érdekében senki nem tagadhatja meg hitét. A családi értékekhez való ragaszkodás szellemében senkitől sem várható el, hogy vallásának, hitének értékeit elhagyja.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, hiszek benned, míg meg nem látlak, remélek benned, míg nálad nem leszek, szeretlek téged, míg arcodat nem szemlélhetem, és e szemléletben örökké boldogan szeretlek.
M. Saller