Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!” Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!”

Mk 1,7-11

Elmélkedés:

Megváltott emberek vagyunk
Regények és filmek kedvelt témája, hogy egy hajótörést követően az egyetlen túlélő egy lakatlan szigetre kerül. Az életben maradáshoz be kell érnie azzal a néhány ruhadarabbal, amit visel, illetve azokkal az eszközökkel, amelyeket a víz esetleg a partra sodort. Egy ilyen helyzetben minden tárgyat meg kell becsülni, mert ha rendeltetésszerűen nem is lehet használni, valami másra még jó lehet. Hősünk házat épít magának, élelemről gondoskodik és persze állandóan azon töri a fejét, hogyan tud megmenekülni ebből a helyzetből. Ideje rengeteg van, s csak saját leleményességén, ügyességén múlik, mit tud kitalálni. Az ilyen történetek általában azzal végződnek, hogy a hajótörött nagy nehezen túléli a helyzetet, de megmeneküléséhez külső segítség szükséges, érkezik egy hajó, amely végre hazaviszi őt. Az olvasó vagy a néző, aki karnyújtásnyira van mindennapi használati tárgyaitól, közben elgondolkozik azon, vajon tudna-e élni ezek nélkül egy lakatlan szigeten, s vajon jönne-e valaki, aki megmenti?
Mire van nélkülözhetetlenül szükségünk az élethez, az életben maradáshoz, a testi és lelki fejlődéshez? Mit írnánk egy képzeletbeli kívánságlistára, ha arra csupán néhány vagy csak egyetlen dolog kerülhetne? Ki és mikor fog megmenteni bennünket? Másként válaszol ezekre a kérdésekre egy hajótörött és egy olyan személy, aki egy városban vagy falun lakik, ahol elfogadható körülmények között él és semmilyen komoly veszély nem fenyegeti az életét.
Jézus megkeresztelkedésének mai ünnepén gondolkozzunk el azon, mit jelent számunkra a keresztség! Mit jelent számunkra az, hogy megkeresztelt emberek vagyunk? Megszokott és biztonságosnak tekinthető életünk szemszögéből bizonyára hosszasan sorolnánk az egykori hittanórákon és azóta tanultakat: a keresztség újjászületést jelent, amely által az Atya gyermekei, a Fiú testvérei és a Szentlélek temploma leszünk. Részesülünk a megszentelő kegyelemben és Isten életében, s elindulunk az üdvösség és a hit útján. A megkeresztelkedésünktől fogva Krisztushoz és az ő Egyházához tartozunk. Aki így felel, dicséretet érdemel. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy életünk egy határhelyzetében tömörebben fogalmaznánk meg keresztségünk jelentőségét. Talán csak annyit mondanánk: „megváltott emberek vagyunk.” Úgy vélem, ez keresztségünk lényege. Hajótöröttek voltunk, de Isten megmentett minket. Elveszett, bűnben élő emberek voltunk, de Isten megváltott minket. Be kell ismernünk, hogy a magunk erejéből képtelenek vagyunk megmenekülni, segítségre szorulunk, kegyelemre várunk, Istenre várunk, aki megment minket. A megváltásnak köszönhetően juthatunk el az örök életre.
Befejezésül még egy gondolat: Tud-e bűnt elkövetni a lakatlan szigetre került hajótörött? Sokat nem, mert embertársa ellen nem tud vétkezni. Talán egyetlen bűne az lehet, ha elveszíti megmenekülésébe vetett reményét és feladja, de ez végzetes volna számára. A keresztény ember, a megkeresztelt ember egyik legnagyobb bűne az, ha megfeledkezik megváltottságáról és elveszíti örök életbe vetett reményét.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy a keresztség által gyermekeddé fogadtál, s nekem is azt mondtad, amit Jézusnak mondtál akkor, amikor megkeresztelkedett a Jordán vizében: „Te vagy az én szeretett Fiam!” Segíts úgy élnem, hogy méltó legyek szeretetedre, s mindig kedvedet találd bennem! Segíts, hogy minden nap benned és a Szentlélekben újjászületve induljak Krisztussal az üdvösség útján! Segíts, hogy a hit lángja és a remény fénye, amelyet kegyelmed gyújtott bennem, szüntelenül lobogjon, és a hitben állandóan növekedve haladjak az örök élet útján!